Az alsóörsi védett metariolit feltárás egy részlete

Tihany és a Balaton északkeleti „csücske” (Balatonfűzfő) között szinte egymást érik az üdülőtelepülések, amelyeket nyaranta fürdőzők tízezrei lepnek el. Gondoljunk csak Balatonfüredre, Csopakra vagy éppen Alsóörsre. A tanult geológusnak viszont az imént felsorolt településneveket meghallva a területet felépítő földtani formációk jutnak az eszébe: Füredi Mészkő Formáció (triász), Csopaki Márga Formáció (triász) vagy éppen az Alsóörsi Metariolit Formáció (ordovícium). Írásunkban az utóbbival, mint a Balaton-felvidék egyik legidősebb, felszínen is tanulmányozható kőzetformációjával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Alsóörsön, az Endrődi Sándor utcából nyíló Bajcsy-Zsilinszky utca elején, egy hajdani, ma már védett kis kőfejtő tárja fel az ún. Alsóörsi Metariolit (vagy régebbi nevén porfiroid) kőzeteit. A Balaton-felvidék mai területét hordozó lemeztöredék kb. 450 millió éve (a földtörténeti ordovíciumban) egy mélyebb tengeri medencében helyezkedett el, amelyben nagy vastagságú, finomszemű (agyagos, kőzetlisztes) üledékek lerakódása zajlott. A szedimentációt (üledékképződést) időnként különféle típusú kitöréstermékeket produkáló vulkanizmus „zavarta meg”. Egy ilyen vulkáni epizód során jött létre az a savanyú (azaz magas szilíciumdioxid-tartalmú) riolitos–dácitos összlet is, amely a fent nevezett feltárásban kibukkan. Itt jegyeznénk meg, hogy természetesen ez a vulkáni működés nem a mai földrajzi helyén zajlott le, hanem több ezer kilométerre innen, ott, ahol éppen a Balaton-felvidéket hordozó lemeztöredék aktuálisan elhelyezkedett (valahol az Egyenlítőtől délre).
Az eredetileg lávából, robbanásos eredetű tufákból és azok összesült változataiból álló vulkanitok a feltárásban nem egészen úgy néznek ki, mint ahogyan azt például a Tokaji-hegységi riolitoktól megszokhattuk. Ennek az oka, hogy ezeket a vulkanitokat a későbbi eróziós folyamatok „felőrölték”, és egy tenger alatti lejtőn ülepítették át (tömegfolyás), amely a lejtő alján iszappal keveredve betemetődött. Ez az összlet később (kb. 315–310 millió éve, a karbon időszakra) a földkéreg mélyebb régióiba került, s átalakuláson, azaz metamorfózison esett át (innen a metariolit elnevezés is). Az ásványos összetételében az üveges, átkristályosodott alapanyagban kvarcok, földpátok és biotitok figyelhetők meg. A kvarc gyakran szilánkos, a földpát többnyire albitos összetételű, de előfordul albitosodott káliföldpát („sakkalbit”) is. A biotit gyakran elváltozott formában (kloritosodva vagy pumpellyitesedve) fordul elő. A felszínen csak foltokban megjelenő és inkább fúrásokból ismeretes metariolitos képződmény kőzetrétegtani (litosztratigráfiai) besorolása változott az elmúlt időszakban: hol különálló formációként, hol a Lovasi Agyagpala Formáció egy tagozataként jelent meg a szakirodalmakban.
Itt jegyeznénk meg, hogy az előzőekben említett Lovasi Agyagpala Formációba nem csak savanyú, hanem intermedier és bázikus kemizmusú vulkanitok is betelepülnek. Az előbbi hivatalos neve a Révfülöpi Metaandezit, míg az utóbbié Litéri Metabazalt.
Az alsóörsi feltárás a Bakony–Balaton Geopark egy fontos geoturisztikai attrakciója, kalapálása, rongálása szigorúan tilos, azaz: „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak!”

A feltárás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt