Párnalávák Szarvaskő vára alatt
Az Eger városától északra található Szarvaskő településsel és térségével már többször foglalkoztunk írásainkban. Ez azért lehetséges, mert az ott előforduló magmás képződmények kora és típusa is egyedülálló a magyar földtörténetben, mondhatni, hogy a magyar geológia egyik klasszikus helyszíne. A csodálatos természeti környezetben elhelyezkedő Szarvaskő környékén földtani tanösvény mutatja be azokat a jura időszaki magmás és metamorf kőzeteket, amelyek helyenként ritka ércásványokat is rejtenek. A korábbi cikkeink (pl. bazaltszurdok, Tóbérc-bánya) mellett most a Vár-bérc alatt fellelhető párnalávák „lelkivilágával” ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A földtani és szerkezetföldtani értelemben is rendkívül bonyolult Bükk hegység fő tömegét a karbon és a jura időszakok között (kb. 330–140 millió év) képződött, döntően üledékes kőzetek építik fel (gondoljunk csak a Bükk-fennsík karsztos mészkővilágára). A bükki rétegsorokban azonban szép számmal képviseltetik magukat különféle fokú metamorfózist (átalakulást) szenvedett kőzetek, valamint a magmás képződmények is. Egy ilyen térség például a Bükk délnyugati oldalán elhelyezkedő Szarvaskő vidéke. Az itt előforduló ritka kőzetek kialakulásának megértéséhez viszont „kicsit” vissza kell utaznunk az időben és a térben is!
A mai Bükköt hordozó lemeztöredék (az ún. Bükki-egység) a jura időszakban (kb. 165 millió évvel ezelőtt) egy táguló kis óceáni medence környezetében helyezkedett el (természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen). Az ősi üledékgyűjtőben az éppen ott lerakódó mélytengeri, finomszemű agyagos képződményekbe gabbrótestek nyomultak, az óceán aljzatára pedig bazaltláva folyt ki. A kis óceáni ág, az ún. Vardar-óceán a kréta időszakra ugyan bezáródott, de képződményei napjainkban a felszín közelében ismét tanulmányozhatók Szarvaskő körül, a terület lassú emelkedésének és a vele szinkronban együtt „dolgozó” eróziónak köszönhetően.
A Szarvaskő felett emelkedő Vár-bércre sétálva, a vár alatti sziklatorony alá egy kis ösvényen óvatosan kimászva érdekes, gömbölyded kőzetformákra lehetünk figyelmesek, amelyet a szakemberek párnalávának hívnak. De vajon mi köze lehet ezeknek az egykori jura óceánhoz? Sok! Az egykori tengeraljzaton felnyíló hasadékok mentén bázikus (azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú), bazaltos összetételű kőzetolvadék hatolt fel, amely mélytengeri agyagos képződményekbe nyomult bele vagy az óceán aljzatára folyt ki. A hideg és nagy hidrosztatikai nyomású víztömegbe kiáramló izzó, akár 1000–1200°C-os hőmérsékletű magma „hurkaszerű”, gömbölyded alakzatokban szilárdult meg, amelyet párnalávának vagy pillow-lávának hívunk. Ilyen és ehhez hasonló folyamat zajlik például napjainkban az Atlanti-óceán mélyén, az óceánközepi hátságok mentén is. A mai is képződő párnalávák ékes bizonyítékai annak, hogy ilyen folyamat zajlott anno a Bükköt hordozó lemeztöredék térségében is. A párnalávák különféle metszeteit a sziklába vágott egykori várárokban is tanulmányozhatjuk, nem is sejtve azt a vár középkori építői, hogy a hálás utókornak mesterséges geológiai feltárások sorozatát hozzák létre.
Ha időnk engedi, és akarunk még látni szép bazaltos párnalávákat, akkor a Vár-bérc alatti vasúti alagútnál, valamint az ózdi országút nagy kanyarjában (Pyrker-szoros) is megtehetjük azt, figyelve a közúti- és vasúti forgalom többi szereplőjére. Szarvaskőn kívül pedig a Bél-kő alatti Szász-bérc útbevágása tár fel szép pillow-lávákat, amellyel már szintén foglalkoztunk korábbi írásunkban.
A cikkben leírt helyszíneket mutatja be a M2 Petőfi TV 2019-ben forgatott kisfilmje is, melynek főszereplője a köveken kívül “A kövek mesélnek” szerkesztője volt.
A fotón látható párnalávák pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
