A Medves-fennsík látképe Salgó várából

Nógrád megye székhelyétől, a festői természeti környezetben elhelyezkedő Salgótarjántól keletre terül el hazánk egyik különleges kistája, a Medves-vidék. A bazalttal és döntően miocén tengeri üledékes kőzetekkel fedett térszín az elmúlt közel 200 esztendőben – a bányászati tevékenységnek köszönhetően – erősen átalakult: a bazaltos vulkáni felépítményekbe irdatlan kőbányák mélyültek, míg alattuk a mélyben szénbányászok szerszámaitól voltak hangosak a bányavágatok. Az egykori bazalt- és szénbányák ma már nem működnek, a reájuk épülő ipari ágazatok megszűntek, ennek ellenére a térség keresi a kiutat és a jövőt. Ennek a bíztató jövőnek az egyik alappillére a (geo)turizmus, amelyet a Novohrad– Nógrád Geopark hivatott a magasba emelni. A terület számos izgalmas geoturisztikai attrakciója közül írásunkban a Medves-fennsík platóját csavarogjuk be. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Nógrád–Gömöri bazaltvidéken a vulkáni működés hat fázisban zajlott le, amelyek közül a közel 13 km2-es kiterjedésű Medves-fennsíkot a harmadik és a negyedik fázis alakította ki, a földtörténeti pliocén kor végén, pleisztocén kor elején (kb. 2,6–2,3 millió év között). A vulkáni működés robbanásos kitörésekkel kezdődött, amely során az egykori változatos domborzatú, miocén kori erózió által „lenyalt” ősfelszínre piroklasztikus (vulkáni törmelékes, pl. bazalttufa, bazaltlapillit) kőzetek települtek, változó vastagságban. A heves vulkáni működés törmelékanyaga piroklaszthullások és az egykori mélyedések felé haladó piroklasztárakból rakódott le, majd sült össze, vált kőzetté. Ezek a földtani képződmények a bazaltplató peremének egykori kőbányáiban bukkannak a felszínre (pl. Eresztvényi-bánya, Macskalyuki-bánya), a lávakőzetek alatti rétegsorokban. Az imént emlegetett piroklasztikus kőzetekre ömlött rá az a változó vastagságú (kb. 11–107 m) bazaltlepény (s óvta meg őket a későbbi lepusztulástól), amely létrehozta hazánk és Európa egyik legnagyobb és legszabályosabb bazaltplatóját, „elsimítva” az ősfelszín egyenetlenségeit. Itt jegyeznénk meg, hogy a bazaltot szolgáltató krátereket annyira lepusztította az erózió, hogy a nyomait sem találjuk ma már meg. Egy ilyen kitörési központ lehetett a fennsík északkeleti részén a környezetéből kb. 100 m-rel kimagasodó Medves magosa (659 m) elnevezésű salakkúp, melynek tetején egy besüppedés jelzi az egykori kráter helyét.
A Medves-fennsík észak–déli kiterjedése 6–7,5 km, kelet–nyugati irányban 2–3 km, területéből hazánkhoz közel 8 km2 tartozik (a többi Szlovákiába nyúlik át). A fennsík déli része nevezhető ténylegesen fennsíknak, hisz itt lejtése csekély, többnyire néhány ezrelékes, a délnyugati területeken szinte asztallap simaságú. A fennsík legalacsonyabb részei általában 525 m körüliek, az átlagos magassága 550–570 m. A fennsík peremei szinte minden oldalról meredeken szakadnak alá, leginkább keleten, ahol az átlagos 20–40°-os lejtőszögek mellett mintegy 300 m-es a szintkülönbség a lávatakaró pereme és a völgytalpak között.
A Medves-fennsík peremének jó minőségű bazaltos lávakőzetei (hivatalos nevén: Salgóvári Bazalt Formáció) szinte tálcán kínálták magukat arra, hogy az építőipar felhasználja őket. A bazalt bányászata a maga módján már a középkorban elkezdődött, gondoljunk csak a terület bazaltból álló híres erősségeire (pl. Salgó, Somoskő). Ipari felhasználása azonban a 19. század második felében vette kezdetét, amikor is tucatjával nyíltak meg a külfejtések a fennsík könnyebben hozzáférhető peremi részein (időrendben: Bagó-kő, Magyar-bánya, Eresztvényi-bánya, Kis-bánya, Közép-bánya, Új-bánya, Rima-bánya, Lauffer-bánya, Rónai-bánya, Tehenesi-bánya). A messze földön híres kőfaragó mesterek (a ritzerek vagy magyarosan írva riccerek) a macskakőkészítés virtuózai voltak, míg a zúzott bazaltos termékek az út-, vasút-, valamint vízügyi építkezések közkedvelt alapanyagai voltak. A piaci igények megváltozása, valamint természetvédelmi okok miatt az 1980-as évek közepére a legtöbb bánya bezárta kapuit (párhuzamosan a közös infrastruktúrát használó barnakőszén-bányászattal, bár a szénbányászat már az 1960-as évekre elsorvadt).
Az erdőkkel és kaszálókkal fedett, turistautakkal behálózott, a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet védelme alá tartozó Medves-fennsík térsége a geoturisztikai/földtudományi értékek tárházát hordozza. Találunk itt szabadtéri geológiai bemutatóhelyeknek kialakított egykori bazaltbányákat (pl. Eresztvényi-bánya, Magyar-bánya), hidrológiai/hidrogeológiai értékeket (pl. a Zagyva forrása, az István-táró vízműbe foglalt vágatrendszere), valamint nagy esésű, vízesésekkel tarkított völgyeket (pl. Gortva-völgy) is. Természetesen, ha erre járunk, ne feledjük el megnézni a terület várrommal koronázott vulkáni kürtőkitöltéseit, Salgót és Somoskőt sem.

A Medves-fennsík pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt