A sályi Lélek-lyuk lezárt bejárata
A miocén vulkáni tufákkal fedett Bükkalja térsége hazánk egy olyan vidéke, ahol az ember és a kőzetek ennyire szoros kölcsönhatása talán sehol máshol nem érhető tetten az országban. A riolit- és dácittufákba faragott kaptárkő fülkéket, barlanglakásokat, tufaistállókat, betyárbújókat és egyéb mesterségesen „faragott objektumokat” már régóta miszticitás és rejtélyesség lengi körül. Gondoljunk csak például a kaptárkövek felszínén található fülkékre, amelyekről a mai napig csupán azt nem tudjuk, hogy kik, mikor és miért készítették. A kutatókat is gondolkodóba ejtő bükkaljai mesterséges faragások közül ma Sály település határába látogatunk el, ahol a Lélek-lyuk szellemeit idézzük meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Miskolci-Bükkalja kistájon, a Sályi-patak völgyében helyezkedik el az Árpád-kori eredetű település, Sály. A község központjától kb. 5 km-t megtéve északnyugat felé, aszfaltozott úton – Dankótelep és Lator út településrészek érintésével – juthatunk el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság határához, Sály Vízfő elnevezésű külterületi lakott telepéhez. Itt a „világ és az utak végén” emelkedik a kicsiny Léleklyuk-tető (a Vízfő-tető délkeleti, lealacsonyodó gerince; tszf.: 217 m), melynek déli aljában nyílik a Lélek-lyuk elnevezésű „barlang” misztikus, napjainkban ajtóval lezárt bejárata. Nem messze ered a Vízfő forrása is, amelynek vize a település ivóvízellátásában játszik fontos szerepet.
A mesterséges üreg befoglaló kőzete a kora-miocén Gyulakeszi Riolittufa Formáció, amely heves robbanásos vulkánkitörések során jött létre, kb. 20–19 millió évvel ezelőtt. Ebbe a jól faragható, sárgásszürke színű, horzsaköves riolittufába vájták bele valamikor (egyes kutatók szerint még a honfoglalás előtt), valakik és valamilyen célzattal a négy részre (előcsarnok, pitvar, gádor, deréküreg) tagolódó pinceszerű helyiséget, 43,5 m-es hosszúságban (a kürtővel együtt) és 13,5 m-es mélységben. Az üreg belsejébe vezető járat elejénél egy függőleges kürtő vezet ki a dombtetőre, amelyben rovásíráshoz hasonló jelek fedezhetők fel. A kőzetek felszínére, barlangok falára rótt feliratokat, rajzokat petroglifáknak nevezzük, amelyek készülhetnek véséssel, karcolással, valamint különféle „színezőanyagok” (pl. korom) segítségével is. Itt a sályi Lélek-lyukban a kürtő aljától számítva 3–4,3 m-es magasságban lelhető fel a 10 jelből (betűből?) álló felirat, amely szöveg betűi „kevert nyelven” sorakoznak egymás után. Egyes kutatók pártus, etruszk vagy bolgár–török betűket vélnek felfedezni bennük, míg Walter Anna (1975) szerint a 8–9. században itt élő avar–szláv népességtől származnak (talán ők faragták a kaptárkövek fülkéit is?).
A mesterséges üreggel számtalan kutató foglalkozott az utóbbi 130 évben. Először az egri tudós pap, Bartalos Gyula írta le részletesen a Lélek-lyukat (1891), megemlítve a kürtőben található bevésést és a járatokban elhelyezkedő fülkéket is. Kolacskovszky Lajos 1934-es publikációjában (Turisták Lapja) így ír: „A folyosóból hosszú, fekete kürtő vezet ki a dombtetőre. A hó, a szél és az esővíz azon keresztül jut be az üregbe. És talán ugyanitt járnak be és ki azoknak az árnyai is, akiknek a hamvait egykor itt, a Léleklyukban helyezték el. Az üreg neve egyértelmű, Léleklyuk, ami annyit jelent, hogy szellemtanya. A kürtő falában kb. 5 m magasan betűalakú bevésések vannak, amelyek persze elmosódottak és megkopottak. Ezek a furcsa bevésések lehet, hogy útbaigazítást nyújtanak arról, hogy kik faragták a kaptárköveket és a Léleklyukat. A véseteket lefényképezni és a vésetek titkát megfejteni eddig még senki nem próbálta. A kaptárkövek és a Léleklyuk fülkéiben kelta hamvak voltak.” A Lélek-lyukkal az utóbbi évtizedekben több kutató is foglalkozott (pl. Saád Andor, Mihály Péter, Baráz Csaba), de az üreg eredetével kapcsolatban senkinek sem sikerült közelebb jutnia az igazsághoz!
Szintén kérdőjelesek a Lélek-lyuk felett elhelyezkedő középkori (11–12. század?) erősség sáncmaradványainak kora és a Lélek-lyukkal való összefüggései is (a kürtő az egykori vár délkeleti sarkában nyílik), hisz az írott források erről is hallgatnak. Innentől kezdve az olvasó fantáziájára bízzuk a Lélek-lyuk funkciójának kitalálását, de lehet, annyira egyszerű a válasz, hogy nem is gondolnánk! Az üreg bejárása csak nemzeti parki engedéllyel lehetséges, a kürtő megközelítése tilos és életveszélyes (csak kötéltechnikával járható)!
Ha időnk engedi, érdemes megmászni az innen pár száz méterre keletre elhelyezkedő Lator-hegyet: egyik oldalán őskori, három védősáncos földvár (Örsúr-vára), a másik oldalán középkori (feltehetően 15. századi huszita) erősség maradványai (Latorvár) állanak. Sály felé visszaindulva, Dankótelep előtt egy felhagyott kőfejtőben tanulmányozhatjuk a területet alkotó miocén ignimbrites vulkáni kitöréstermékeket, de a faluban ne hagyjuk ki az Eötvös–Gorove-kastély míves épületét sem.
A Lélek-lyuk pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
