A Kács melletti Remetelak
A Kácsi-patak völgyében, a Miskolci-Bükkalja kistájon, erdőkkel és szőlőkkel fedett dombok ölelésében terül el az ősi falucska, Kács. Az Árpád-kori eredetű településen a 13. században Öcsöd vezér fia, Örösúr (Örsúr) várat építtetett, melynek csekély maradványai ma is felkereshetők a település fölötti dombon. Teljesen eltűnt viszont a föld felszínéről a pálosok egykori rendháza, amelyet az oklevelek 1248-ban említenek először. Kács számtalan kulturális látnivalója közül (pl. várrom, egykori vízimalom, Kács–Tapolca fürdőépületei, római katolikus templom) mi természetesen most is a mesélő kövek nyomába eredünk és egy tufába vájt remetelakot keresünk fel. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bükkalja vidékén a felszínen, ill. annak közelében a vulkanikus eredetű törmelékes kőzetek, szakmai kifejezéssel a piroklasztikus kőzetek vesznek részt, több száz méteres vastagságban. Kács szűkebb térségében a fent nevezett vulkáni tufák „alsó” formációja, az ún. Gyulakeszi Riolittufa Formáció (korábbi nevén: „alsó riolittufa”) bukkan a felszínre, amely a miocén földtörténeti kor elején (ottnangi korszak) képződött, kb. 20–19 millió évvel ezelőtt. A nagyrészt szárazföldi térszínen felhalmozódott vastag (kb. 150–450 m), robbanásos eredetű vulkáni törmelékes összlet kb. 4–7 nagyobb kitörés terméke. A formáció zömét hullott, lavina- és áthalmozott riolittufák alkotják. A geokémiai értelemben savanyú (szilíciumdioxid-tartalom: kb. 70%) riolittufák horzsakőből, különféle magmás eredetű litoklasztokból (riolit, perlit, obszidián, dácit és piroxénandezit), valamint kristály- és üvegtörmelékekből tevődnek össze. A kristálytörmelékekben a savanyú plagioklász, a szanidin, a kvarc és a biotit a legjellemzőbbek, míg az amfibol csak alárendelten van jelen. Az egykori miocén vulkáni centrumok maradványai a Bükktől délre, az Alföld északi része alatt, fiatal üledékekkel elfedve alusszák örök álmukat. A sárgásszürke színű, jól faragható tufát évszázadok, sőt évezredek óta használja az itt élő népesség barlanglakások, borospincék és egyéb (főleg gazdasági) rendeltetésű épületek és helyiségek kialakítására.
Kács körül kisebb-nagyobb sétákkal olyan látványos és a maguk nemében egyedülálló geo-helyszínek kereshetők fel, ahol a fent nevezett vulkáni törmelékes kőzetek testközelből, sőt „belülről” is tanulmányozhatók. Ilyenek például a tufába vájt barlanglakások, kőhodályok, valamint a kúp alakú sziklákba befaragott kaptárkőfülkék (Kecskekő-tető) is. Egy igazi csemegének számít a településtől északra, az Ortás (292 m) nyugati oldalában tátongó Remetelak vagy Remete-barlang is, amely a Kácsi-patak mentén, a sárga sáv turistajelzésen közelíthető meg, a Jézus kútja felé haladva.
Az eldugott helyen található összkomfortos tufalakás egy helyiségből áll, amely egy ajtón és egy ablakon kap napfényt. Az ablak mellett található két kisebb nyílás valószínűleg valamilyen „fűtőberendezés” csöveinek kivezetésére szolgált. A Remetelak belsejében egy tufába faragott fekvő alkalmatosság helyezkedik el, ettől bal kéz felé egy párkány található, amely kisebb használati tárgyak elhelyezésére szolgálhatott. De vajon ki, miért és mikor vájta a hajlékot? Ezt rábízzuk a kedves olvasó fantáziájára, hisz erről nem igazán tudunk sokat! Lehetett – mint a neve is mutatja – egykori remetecella vagy egy kisebb pásztorhajlék, ahol éjszakára húzta meg magát a csordára vigyázó személy. Egy család számára kicsi lett volna a tufahelyiség, ezért barlanglakás volta talán elvethető. A remetelak azért is illik bele a képbe, hisz az itt élő szent életű ember vízért a nem messze lévő, szép elnevezésű Jézus kútjához járhatott le. Talán ez a név sem véletlen! Szóval nem tudjuk, de attól izgalmas és misztikus az erdők mélyén rejtőző kicsiny „tufalak”. Itt jegyeznénk meg, hogy a barlang kifejezés nem is lenne helytálló a Remetelakra, hisz akkor természetes eredetű üregnek kellene lennie!
A Remetelak pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
