A Lajosmizse melletti Pusztatemplom maradványai
Középkori templomaink mindig abból a kőből épültek fel, amelyek az adott földrajzi helyen rendelkezésre álltak, s tulajdonságaik (pl. szilárdság, időállóság, dekorativitás) megfeleltek az adott kor templomépítészeti igényeinek és hagyományainak. A Nagyalföldön általában a tégla volt a fő építőanyag, a domb- és hegyvidéki területeinken pedig valamilyen magmás, üledékes vagy metamorf kőzet. A Nagyalföld homokbuckákkal ékes vidékein (pl. Kiskunság) viszont adott volt egy üledékes kőzet, amely a kialakulását és előfordulását tekintve is egyedülálló az egész világon. Írásunkban a Pilis–Alpári-homokhát kistájra látogatunk el, Lajosmizse határába, ahol egy Árpád-kori templomrom építőköveit bírjuk szóra. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Lajosmizse városától északra (Kónya- vagy Káposztás Mihály-dűlő), egy magaslat (homokbucka) tetején állanak őrt az Árpád-kori Pusztatemplom maradványai. A templom történetéről nem sok mindent tudunk: 1270 körül épülhetett gótikus stílusban, s a török időkben pusztulhatott el, valamikor 1591 és 1606 között. A kelet felé tájolt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású egykori templom északi hajófalának, valamint a fent említett szentélyének kb. 4 m magas falai dacolnak jelenleg az idő „vasfogával”. A templom történeténél izgalmasabbak viszont annak építőkövei!
Az elvétve előforduló vörösen izzó téglákat leszámítva a templom döntően egy likacsos, sárgás és vöröses színezetű kőzetből épült fel. A képen is látható kőzet nem más, mint a Nagyalföld évszázadok óta használt és közkedvelt szilárd építőköve, a réti- vagy tavi mészkő (népies elnevezéssel darázskő). Ennek az édesvízi karbonátos képződménynek a kialakulása a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) legvégén (kb. 13 ezer évvel ezelőtt) kezdődött el a homokbuckák közötti sekély, magas oldottanyag-tartalmú szikes tavakban, s pár ezer évvel ezelőtt fejeződött be (de bizonyos helyeken még napjainkban is képződik). Ezen tavi rendszerek évszakosan és hosszabb távon is változtatták azt a vízmennyiséget, amelyet tároltak. A víz párolgása, betöményedése, a benne található oldott kalcium és magnézium arányának változásai, valamint a növényzet (pl. alga-félék) élettevékenysége miatt a tavak alján laza tavi mész- és dolomitiszap halmozódott fel, amely később kemény kőzetté diagenizálódott. A vasoxid-ásványok által sárgásra színezett édesvízi tavi karbonátok azért likacsosak (innen a darázskő elnevezés is), mert az egykori tavakban élt növények szerves maradványai (pl. szár) elbomlottak az őket „csapdába záró” darázskövek szövetéből.
A felszín alatt kb. 80–120 cm mélyen fekvő kemény kőzetet külön erre szakosodott mesterek keresték meg, s bányászták ki annak idején. Réti mészkőből épült fel például Kiskundorozsma temploma, Kiskunfélegyházán az egykori Kiskun Kapitányság épülete, de találunk belőle a szegedi egykori vár falaiban is. Védett földtani alapszelvénye Csólyospálos határában kereshető fel (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság). A réti mészkő kuriózumnak számít hazánkban (is), hisz a Földön csak nagyon kevés helyén képződik ilyen édesvízi üledék (pl. Törökországban vagy Ausztrália egyes szikes tavaiban)!
Láthatjuk tehát azt, hogy a kőben szegény nagyalföldi tájakon is volt szilárd építőkő, amelyet már a középkor óta ismertek és bányásztak az arra alkalmas kiskunsági lelőhelyekről.
A Pusztatemplom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
