Részlet a Gaja által kialakított szurdokból
Az Országos Kéktúra útvonala nem csak kulturális látnivalókat tartogat a vándorok számára, hanem bőven akad földtudományi érték is. Ide tartoznak a földtani feltárások, a különféle méretű és alakú sziklaképződmények, a források, de még a talajszelvények is. Ezek közül jó néhánnyal találkozhatunk a Bakony kéktúra útvonalai mentén, például Bodajk település határában. Írásunkban a Gaja vízfolyása által kialakított szurdok rejtett értékeinek nyomába eredünk, kalandra fel, irány a kövek világa!
Csókakő települést elhagyja, a Móri-árok talpán szintemelkedés nélkül pihentethetjük meg lábainkat egy jó pár kilométeren keresztül, míg a Móri-víz hídján átkelve meg nem érkezünk Bodajk városkájába (kéktúra bélyegzőhely). Ha van időnk, érdemes szétnézni a településen, hisz jó néhány építészeti látnivaló közül válogathatunk (pl. Hochburg–Lamberg-kastély, barokk kálvária-szoborcsoport). Az OKT útvonaláról pár perces kitérővel érhető el Bodajkon a Tófürdő víztükre. A tavat tápláló forráscsoport 1968-ban egyszerűen elapadt a környéken zajló karsztvízkiemelés (bauxitbányászat) miatt, de hál’ istennek napjainkban már szinte eredeti vízhozamában és felújítva várja látogatóit. A bodajki séta után a Kelet-Bakonyi erdők mélyébe vetjük magunkat és kilátóhelyek érintésével érkezünk meg a vadregényes Gaja-szurdokba.
A mai Bakony területét hordozó lemeztöredék a földtörténeti triász időszakban a Tethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő nyugati elvégződésénél helyezkedett el, az Afrikai-kőzetlemez északi peremén (természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen). Az évmilliók alatt a sekélytengerekkel borított selfeken hatalmas mennyiségű meszes iszap halmozódott fel, amely egy része dolomitosodott, majd később a kőzetté válási (diagenetikus) folyamatok során kemény kőzettestekké cementálódott össze. Az ekkor keletkezett ún. Fődolomit Formációba vágódott bele a Gaja-patak őse, s lassú munkájával „kifaragta” a természetes geológiai feltárások sorozataként értelmezhető Gaja-szurdokot. Az itt kibukkanó kb. 220–210 millió éves dolomitokhoz képest maga a szurdok „fiatal”, hisz csak pár millió éves, a földtörténeti pleisztocén (jégkorszak) „terméke”.
A szurdok fölötti kilátóhelyekről azt vehetjük észre, hogy a Gaja nem „egyenesen” folyik keresztül a területen, hanem kacskaringókat, kisebb-nagyobb kanyarokat ír le. De vajon miért teszi ezt? A válasz az epigenetikus (átöröklött) völgytípusban keresendő! Időben és térben gondolkozva, a Gaja őse évmilliókkal ezelőtt olyan térszínen haladt át a mai helyén, ahol „puhább” üledékes kőzetek helyezkedtek el, s a terület lejtés-, domborzati- és energiaviszonyai olyanok voltak, hogy a vízfolyás kanyarulatokat tudott kialakítani rajtuk. Később a terület lassú és szakaszos emelkedésével („karöltve” a klímaváltozások okozta vízhozam-ingadozásokkal) a Gaja elkezdte befűrészelni magát a rétegsor mélyebben fekvő, idősebb és ellenállóbb kőzeteinek irányába. Ennek az lett az eredménye, hogy a korábbi kanyarulatos medermintázat átöröklődött a kemény triász dolomitba, kialakítván az utóbbi pár millió évben a Gaja kacskaringós völgyét. A megmaradt fiatalabb üledékek a szurdok térségében már csak foltokban lelhetők fel, hisz nagyobb részük lepusztult, az erózió áldozatául esett. A Gaja-szurdok egy másik völgytípusra is példa, méghozzá az antecedensre: ez azt jelenti, hogy a vízfolyás lassan, lépést tartva az emelkedéssel vágódott bele az emelkedő terület dolomitjaiba, egy olyan területen, ahol már korábban, az emelkedés előtt is átfolyt.
A Gaja bevágódása közben oldódásos eredetű barlangüregeket is megnyitott, amelyek közül az őslénytani leletei alapján a legjelentősebb a Gaja-szurdok sziklaürege. A romantikus völgy látnivalóinak (pl. sziklatornyok, barlangok, Mária-sziget, Ádám-Éva-fa, kora vaskori halomsírok) végigjárása előtt tehetünk még egy rövid kitérőt a völgy Balinka felöli, északnyugati kijáratához, ahol az egykori Kajmáti-kőfejtő oligocén őskarsztját tanulmányozhatjuk.
A Gaja-szurdok szorításából kiérve „kinyílik” a tájkép, s a Fehérvárcsurgói-víztároló 1971–72-ben kialakított víztükréhez érkezünk. Ha időnk engedi, érdemes rövid kitérőt tenni és besétálni Fehérvárcsurgóra is, ahol a Károlyi-kastély impozáns épületegyüttesét és csodálatos parkját is megtekinthetjük. A víztároló Kincsesbánya felőli oldalán ne feledjünk el bélyegezni sem (Becsali Büfé).
A Gaja Bakonynána melletti szurdokáról (Római-fürdő) íródott cikk itt érhető el.
A Gaja-szurdok pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
