Az Aggteleki-tó látképe a Tó-hegyről
A mindenki számára ismerősen csengő Aggtelek település északkeleti határában, az „ördögszántotta” Tó-hegy kopár oldala alatt egy náddal és gyékénnyel körülvett tavacska vize csillog. A napjainkban erősen eutrofizálódó, feltöltődő, 2002-ben az önkormányzat által már egyszer (ideiglenesen) „megmentett” állóvíz mellett a laikus turista egyszerűen elsétál, a geoturista viszont megáll, hosszan elmélkedik, hisz egy olyan tótípus partján ácsorog, amely hazai szinten egyedülálló. A kicsiny Aggteleki-tó (vagy régebbi nevén Káposztáskerti-tó) Magyarország egyetlen állandó vizű, víznyelőben létrejött tava, mely kialakulását részben emberi hatásoknak köszönheti. Írásunkban ennek a Káposztáskerti-tó kialakulásának nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Aggteleki-tó térségét a középső- és késő-triász korú Wettersteini Mészkő Formáció rétegei építik fel, amelyek kb. 230 millió éve rakódtak le egy trópusi, zátonyokkal szegélyezett lagúna vizében, az egykori Tethys sekélytengeri partvidékén (szakmai kifejezéssel egy ún. karbonátplatformon, azaz peremes selfen). A szénsavas víz hatására kiválóan oldódó, nagy tisztaságú kalcium-karbonátos anyagú üledékes kőzet hordozza az Aggteleki-karszt térségének hallatlanul gazdag felszíni (exokarszt) és felszín alatti (endo)karsztos formakincsét. Ebből a mészkőből épül fel a tavat határoló Tó-hegy is, amelyet évszázadokkal ezelőtt erdők fedtek. A növényzettel borított talajtakaró alatt a mészkő intenzíven oldódott, láthatatlanul karsztosodott, amelyet később az emberi (antropogén) hatásokra bekövetkező erdőirtások takartak ki, azaz exhumáltak. Mindez történhetett azért, mert a Tó-hegy térségében volt annak idején Aggtelek település szőlőhegye. A mezőgazdasági tevékenység hatására azonban a csapadék lehordta a talajtakarót, s felszínre került az a karros felszín (népies elnevezéssel „ördögszántás”), amely napjainkban a Tó-hegy leglátványosabb földtudományi értéke (ezzel egy későbbi írásunkban foglalkozunk). Na de hogyan is függ össze az Aggteleki-tó kialakulása a Tó-hegy karrjának kitakarózásával?
A mai Aggteleki-tó helyén, a Tó-hegy lábánál annak idején egy aktív víznyelő (ponor) működött, amely vízgyűjtő területéről a csapadékvizeket a Baradla-barlang mélyére vezette le (Törökmecset-ág). A káposztaföldekkel szegélyezett víznyelő a 20. század elején még aktív volt, s működése köré a helyi lakosok mondákat szőttek. A Tó-hegy mezőgazdaság bolygatta lejtőiről azonban az erózió „lepucolta” a talaj- és málladéktakarót, s eltömte a víznyelő tölcsér alakú száját, úgy is mondhatnánk, hogy azt „eldugította”. A vízzáró agyagos málladékkal és kőzettörmelékkel kibélelt nyelő mélyedésében később összegyűltek a csapadékvizek, létrehozván az Aggteleki-tó víznyelő- vagy ponortavát. A víz jelenleg is szivárog a tóból a mészkő repedéshálózatán a Baradla mélyére, táplálva annak barlangi patakját. A fénykorában a 2 m-es mélységet is elérő állóvíz napjainkban erősen lehangoló, haldokló képet mutat. Az Aggteleki-tó és a Tó-hegyen található karrmező a Baradla Tanösvény sárga sáv turistajelzésén érhetők el. Itt jegyeznénk meg, hogy működő víznyelők megtekintéséért nem kell messzire mennünk, hisz az országút túloldalán tátongó Zombor-lyuk vagy a szintén nem messze található Kis- és Nagy-Ravasz-lyuk a Baradla napjainkban is aktív nyelői. Nem is beszélve a karsztos mikroformákról (pl. gyökérkarrok).
A népnyelv viszont a következőképpen magyarázza az „eldugult” víznyelő létrejöttét: „Azon a helyen, ahol most a tó van, akkor még fínom káposztáskert vót. Vót benne két kút. Az egyik végén is vót egy kút, meg a másik végén is vót egy kút. Elég jó mély kutak vótak. Osztán ottan a tóparton lakott egy asszony a lyányával. Hát eccer észreveszi az asszony, hogy a lyányának a hasa nyől. Hát mi történt? Hát ne szó lyányom senkinek, majd amikor megszülöd a gyereket, majd beledobjuk a kútba. Bele fogjuk hajítani. Mer hát aszongya nem tudja ezt meg senkise. Hát úgy is vót, mikor kínlódott a lyánya, hát körűkapta az annyja, begöngyölte, oszt beledobta a kútba. Mit adott az úristen, azonnal kizajlott az egész víz a kútból, de mind a kettőből. Az összes víz kizajlott, úgyhogy ameddig ért a hegy alja kővel kirakva, teljes nagy tó keletkezett. Úgyhogy tovább nem lehetett káposztáskert, sohase többet. Mindig tó lett. Hol kiszárad, mán meg hal is vót benne, ki is szárad egy kicsit, de mégis tó, mindig tó” (adatközlő: Bódis Istvánné Tarcali Vilma, 1912).
Az Aggteleki-tó pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
