A Vág óriási meandere az Óvárból szemlélve
A Kis-Fátra a Felvidék területén, az Északnyugati-Kárpátokban húzódó hegytömeg. A Zsolnai- és a Túróci-medencék közé szorított, északkelet–délnyugati csapású hegységet a Vág folyó „kettévágja”, egy északi és egy déli részre. A délebbi hegységrész alacsonyabb (Lucsányi-Fátra; legmagasabb pontja a Nagy-Rét: 1476 m), erdősebb, míg az északabbi (Kriván-Fátra) magasabb, vadabb, s kiterjedtebb gyephavasi régiókkal rendelkezik. Itt található a Kis-Fátra legmagasabb pontja, az 1709 m magas Nagy-Kriván is. Írásunkban a két hegységrészt elválasztó Vág folyó hatalmas kanyarulatával (Domašíni-meander) ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A bonyolult földtani és szerkezetföldtani felépítésű, takarókból álló hegység a Kárpátok ún. (belső) kristályos övezetéhez tartozik, fő felépítői a különféle átalakultsági fokú metamorf, valamint mélységi magmás kőzetek. A Vág folyó Ruttka és Sztrecsény között a hegyek közé szorítva, kanyarogva vágja át az imént említett kőzetek közül a karbon és perm korú, a variszkuszi hegységképződés során keletkezett gránitos és granodioritos összletet (koruk kb. 300 millió év). Az idős mélységi magmás kőzetekhez képest azonban a Vág folyó mély völgye fiatalnak számít, hisz csupán csak pár millió éves. A terület térképére/műholdképére pillantva gondolkodóba eshetünk azon, hogy vajon a Vág miért nem folyt egyenesen át a Kis-Fátra bércei között, mi szükség volt arra, hogy a folyó kacskaringósan, hatalmas kanyarulatokat leírva időzzön a hegyek ölelésében? A magyarázat az epigenetikus és az antecedens kulcsszavakban, valamint a terület izgalmas földtani fejlődéstörténetében rejlik!
Korábban említettük, hogy a Vág folyó napjainkban paleozós (óidei) mélységi magmás kőzetekbe vágódva halad északnyugati irányba, az erózióbázisának számító Duna felé. A hegyekben, ilyen kőzet-, domborzati- és energiaviszonyok közepette a folyó nem tudna efféle kanyarulatokat kialakítani, melynek legnagyobbika a Domašíni-meander (meander: a törökországi Meander folyó nevéből származik; folyókanyarulatot jelent, ahol a kanyarulat húrjára rajzolt félkör kerülete kisebb, mint a kanyarulat íve). Időben és térben gondolkozva a Vág folyó őse évmilliókkal ezelőtt (az általános tengeri állapot befejeződésével, a terület önálló vízhálózatának kialakulása után) olyan térszínen haladt át a mai helyén, ahol „puhább” üledékes kőzetek helyezkedtek el, s a terület lejtés- és domborzati viszonyai olyanok voltak, hogy a folyó oldalazó (régebben közép-) szakaszjelleget tudott kialakítani (ilyen szakaszjellegű például a Tisza ma a Nagyalföld egyes szakaszain). Később a terület lassú emelkedésével („karöltve” a klímaváltozások okozta vízhozam-ingadozásokkal) a Vág elkezdte befűrészelni medrét a rétegsor mélyebben fekvő, idősebb és ellenállóbb kőzeteinek irányába. Ennek az lett az eredménye, hogy a korábbi kanyarulatos medermintázat, amely adott lejtés- és domborzati viszonyok között jött létre, átöröklődött (átöröklődés=epigenezis) az óidei mélységi magmás kőzetekbe, kialakítván az utóbbi pár millió évben a Vág kacskaringós medrét (a folyamatot természetesen törésvonalak is segítették). Itt vezetnénk be az epigenetikus mellett az antecedens völgy fogalmát is: ez azt jelenti, hogy a folyó lassan, lépést tartva az emelkedéssel vágódott bele az emelkedő terület kőzeteibe egy olyan vidéken, ahol már korábban, az emelkedés előtt is átfolyt. Ezt kiválóan bizonyítják az 575 m magas Domašín-hegy (ezt kerüli meg a Vág óriási meanderével) északkeleti részén megtalálható jégkorszaki folyóvízi kavicsösszlet eróziós terasz-maradványai, magyarán azok a szintek, ahol korábban a folyó tevékenykedett. Tehát láthatjuk azt, hogy a Lucsányi- és a Kriván-Fátra között futó Vág-völgy egy évmilliókkal ezelőtti térszín „örökségét” vitte tovább bevágódása során a mélyben található gránitos kőzetekre. Itt jegyeznénk meg, hogy természetesen a terület lassan ma is emelkedik, s a folyó napjainkban is folytatja bevágódását a kristályos aljzat takarójába. Szintén megjegyezendő, hogy a Domašín-hegy teteje már a folyó bevágódási szakaszának az elején is „kilóghatott” a fiatalabb üledékek tömegéből, s a Vágot már ekkor kerülőre kényszeríthette a kristályos tömeg, determinálva későbbi futásirányát.
A Domašíni-meander a Felvidék egyik legcsodálatosabb természeti képződménye (a Kis-Fátra Nemzeti Park része 1978 óta), amely a legszebben a Vág folyásirány szerinti jobb oldala felett őrt álló Óvár középkori várának falai mellől kapható lencsevégre (ide Sztrecsény irányából a piros sáv jelzésen juthatunk fel). Itt jegyeznénk meg, hogy a Vág völgyében és a Domašíni-meander térségében fontos szárazföldi és vízi kereskedelmi/hadiutak futottak a középkor óta (ezt őrizte többek között Sztrecsény vára, valamint az Óvár is), s napjainkban is Szlovákia egyik legforgalmasabb autó- és vasútvonala halad itt. A vasútvonal vezetését a meander miatt alagút fúrásával tudták csak megoldani. Tervben van egy új autópálya (D1) is a területen, amely alagútban futna a Lucsányi-Fátra északnyugati része alatt, kikerülve a meander „bajos” és szűkös térségét.
A Domašíni-meander pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
