A Pusztatemplom maradványai
Az agyagos, vályogos üledékekből kiégetett tégla az egyik legősibb építőanyag. Az agyagból készített téglákat már kb. 12 ezer évvel ezelőtt használták, míg az égetett téglák megjelenése és jelentősebb elterjedése az emberi történelemben, kb. 5 ezer évvel ezelőttre tehető. A különféle technológiával elkészített téglák végigkísérték a nagy történelmi birodalmak építészetét is, s napjainkban már több tucat téglatípus közül válogathatunk a különféle gyártóknál. A tömeggyártásra berendezkedett téglagyárak ipari termékeivel szemben az elmúlt évszázadokban a téglaégetéssel erre a célra specializálódott szakemberek foglalkoztak, s rendkívül fontos foglalkozás volt, főleg a kőben szegény alföldi területeken. Cikksorozatunkban a téglakészítés és –égetés rejtelmeivel ismerkedünk meg, Árpád-kori nagyalföldi templomromok falain keresztül. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A tégla egy olyan mesterséges építőanyag, amelynek alapanyaga (az ún. téglaföld) agyag, kőzetliszt és homok szemcseméretű részecskék különféle arányú keveréke, kiegészülve egyéb szervetlen alkotókkal (pl. mész). Ásványtani értelemben általában a téglák fő alkotói a kvarc, a földpátok, az agyagásványok, a kalcit, a dolomit, a csillámok és vas-oxidok/hidroxidok. A 80%-nál nagyobb agyagtartalmú téglaföldet kövér anyagnak, a 60% feletti homoktartalmút sovány agyagnak nevezzük. Ha a kibányászott agyag nem volt elég kövér, akkor iszappal kövérítették, ha viszont túl kövér volt, akkor soványító-anyagokat (pl. homok, pelyva, őrölt kerámia, fűrészpor, őrölt csiga- és kagylóhéj) adalékoltak hozzá. A soványításra azért volt szükség, mert a túl kövér agyag kiégetése során az erősen felrepedezhetett, deformálódhatott. A fent megnevezett adalékanyagok a tégla súlyának csökkentésében, valamint a hőszigetelő-tulajdonságainak javításában is szerepet játszottak. A téglákat tábori- vagy boksakemencékben égették ki, általában kb. 650–850°C közötti hőmérsékleten. A kiégetett téglák színe alapvetően a kiégetési hőmérséklet és az üledék eredeti ásványos összetételétől függött. A téglát alapozásnál szilárdítóként, a falazásnál építőanyagként, a díszítésnél pedig idomtéglaként is előszeretettel használták.
A Nagyalföld vízjárta, folyók és árterek szabdalta síkságain bőven rendelkezésre állt a téglakészítés alapanyaga, amelyet agyagnyerő gödrökből bányásztak ki az adott kor szakemberei, általában nem túl messze (kb. 1–2 km) a felhasználás helyétől. A Nagyalföld mai felszínét (egy-két szél által kiformált, homokkal fedett hordalékkúp-térség kivételével) a Tisza, a Maros, a Körösök, valamint ezek mellékfolyói alakították ki. Az ártéri térszínekre kitóduló árvizek lassú visszahúzódása során a vízben lebegtetett finom kőzetliszt- és agyagszemcsék kiülepedtek, nagy vastagságú agyagos összleteket hozva létre. Ezek a holocén (jelenkori), különféle „kövérségű” ártéri agyagok és vizes környezetben lerakódott ún. infúziós löszök voltak a téglaégetés alapanyagául szolgáló leggyakoribb téglaföldek.
A Csongrádi-sík kistájon, Fábiánsebestyéntől nyugati irányban, a Kórógy-ér vidékén is volt bőven téglaipari nyersanyag, amelyből valamikor a 14–15. században épült fel a gótikus stílusú téglatemplom. A Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére épült templom történetéről nem sokat tudunk: az ősi kunhalmon lévő egyházi épületet Maróthy János macsói bán építtette a környéken élő népe számára. A törökök által a 16. században elpusztított templom jelentős maradványai még a 20. század elején is álltak, de később annak köveit széthordták a környékbeli építkezésekhez. Így esett meg, hogy napjainkban az egykori templom kb. 2 m magas délnyugati, támpilléres sarokfala áll már csak. Nemrégiben sor került egy jelentősebb ásatásra is a templom körül, felszínre került a templom alapja, valamint egy kripta maradványai is.
Cikkünket folytatjuk, amelyben a téglaégetés és a téglaégető kemencék kerülnek hamarosan terítékre!
(Felhasznált szakirodalom: Kelemen É. et al. (2013): Összehasonlító archeometriai téglavizsgálatok a Dél-Alföldön)
Egy hasonló témájú templomromos cikkünk itt olvasható.
A Pusztatemplom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
