Oligocén agyagos kitöltések a triász dolomitban
A Bakony vidéke változatos földtani felépítésével számtalan geoturisztikai „csemegét” kínál a földtudományok irányába nyitott (geo)turisták számára. Ezek között vannak olyan természeti értékek, amelyek kevésbé ismertek, pedig nem egy esetben rendkívül látványosak és tanulságosak is. Ilyen a Bodajk és Balinka települések között található, kis barlangüregekkel tarkított, felhagyott Kajmáti-kőfejtő is, melynek falai nyitott könyvként tárják fel a Bakony földtanának több száz millió éves történetét: az egykori bányászok bele sem gondoltak abba, hogy tevékenységükkel egy ritka „földtani szerkezetet” nyitnak meg! Eredjünk most ennek nyomába, kalandra fel, irány a kövek világa!
A Gaja-patak a Bakony keleti peremén az elmúlt pár millió évben mintegy „belefűrészelte” magát egy lassan és szakaszosan emelkedő mészkőrögbe, létrehozván a terület egyik legszebb mészkőszurdokát, epigenetikus (átöröklött)–antecedens völgyét, a Gaja-szurdokot. Balinka felől a szurdokba érkezve, a völgy északi oldalában tátongó felhagyott kőfejtőben tárulnak fel azok a karbonátos üledékes kőzetek, amelyek a szakadékos völgyben tett túráink során végigkísérnek minket. A késő-triász korú (kb. 220–210 millió éves) Fődolomit Formáció egy hatalmas karbonátplatform (peremes self) árapálysíkságán rakódott le, az egykori Tethys-óceán nyugati partvidékén. A dolomit kibillent, vastagpados, tektonikusan „összezúzott” (breccsásodott) és vetőkarcokkal „díszített” kőzetei szépen tanulmányozhatók a Kajmáti-kőfejtőben. Itt jegyeznénk meg, hogy a szurdok szűkebb-tágabb környezetéből nem ismerünk jura, kréta és paleocén üledékeket, amely viszont nem azt jelenti, hogy nem is voltak. A Dunántúli-középhegység területe a kréta időszaktól kezdődően több fázisban kiemelkedett, és elkezdődött rajta a korábban lerakódott vastag mezozós (középidei) rétegösszletek lepusztulása, helyenként egészen a triász „alapkőzetekig”.
A Kajmáti-kőfejtő falait kellő távolságról fürkészve a dolomit kisebb-nagyobb sziklaüregeiben helyenként vöröses, ill. sárgás színű, agyaghoz hasonlító üledékekre lehetünk figyelmesek, amelyek folyamatosan peregnek ki a triász dolomit hasadékaiból. Ezen földtani képződmények és a triász dolomit kora között kb. 170 millió év korkülönbség van! Ezt földtanilag úgy kell értelmezni, hogy a dolomitos kőzettestet hordozó kőzetlemez-töredéket ért szerkezeti hatások miatt az oligocén korszakban (is) az hosszú időre kiemelkedett a tengeri üledékképződési környezetből. A (szénsavas) víz hatására oldódó dolomitos összlet karsztosodni kezdett, s a kialakult dolinákba, víznyelőkbe, aknabarlangokba különféle színű (vöröses, sárgás, tarka) agyagos málladékok hordódtak bele, amelyek bőségesen képződtek az akkori szubtrópusi meleg és csapadékos klímán. A vastag agyagos, helyenként bauxitos málladéktakaró teljesen befedhette a területet, amelyről az erózió „pucolta” le ismét azokat az elmúlt pár millió évben. Az oligocén képződmények eróziós foszlányai csak a dolomit védett üregeiben, kavernáiban őrződhettek meg. Itt jegyeznénk meg, hogy a triász dolomit karsztosodása már a kréta időszak végén és a tercier (harmadidőszak) elején (paleocén, eocén) megkezdődhetett, de erre közvetlen bizonyítékaink itt nincsenek. A bányafalak legtetején a negyedidőszakban képződött és talajosodott löszös üledékek zárják le a kb. 200 millió év földtani képződményeit.
A komplex földtani/szerkezetföldtani folyamatokat tükröző „oligocén őskarszt” egyedülálló földtani látnivaló hazánkban. A barlangtani, ásványtani és őslénytani (harmadidőszaki ősgerinces lelőhely, pl. madarak, rágcsálók, teknősök) kuriózumnak számító felhagyott kőfejtőben ne feledjük az ősi mondást: „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak”.
A Kajmáti-kőfejtő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
