Egykori gleccservölgy a Bucsecs központi részén

A Déli-Kárpátok keleti „végén” áll őrt óriási tömeges masszívumként a Kárpátok egyik leglátványosabb és talán legjobban ismert hegylánca, a Bucsecs. A dél felé nyitott, patkó alakú hegység félelmetes leszakadásokkal (a Prahova völgye felé 800–900 m-es sziklafalak!) emelkedik a környező mély folyóvölgyek és dombvidékek fölé, s 2100–2300 m-es átlagmagasságú platóként „végződik a fellegek alatt”. A Bucsecs domborzatilag a Déli-Kárpátokhoz tartozik, de kőzetanyagát tekintve „kakukktojás”, hisz az üledékes kőzetei miatt már inkább a Keleti-Kárpátok felé mutat rokonságot (a Déli-Kárpátok döntően metamorf és mélységi magmás kőzetekből áll). Írásunkban a hegység jégkorszaki eljegesedését és annak ma is látható formakincsét tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A kréta időszaki konglomerátumból (azaz „kavicskőből”), homokkőből és mészkőből álló hegység a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hidegebb, ún. glaciális szakaszaiban eljegesedett. A nagy kiterjedésű és 2000 m fölé emelkedő közel sík plató kedvező volt a jelentős mennyiségű hó felhalmozódásának. Ez azért fontos, mert a gleccserek alapanyaga olyan hó, amely hosszú idő alatt, a fagyás–olvadás és a tömörödés hatására firnesedik (firn=”csonthó”), majd alakul gleccserjéggé. A tömörödés közben ugyanis az eredeti hó porozitása és ezzel összefüggésben a levegőtartalma is fokozatosan csökken, sűrűsége pedig nő.
A Bucsecsben a gleccserjég felhalmozódásának és egyben a jégkorszaki eljegesedésnek az „epicentruma” a főcsúcs, az Omul (2505 m) térségében volt. Innen, a patkó északi térségéből indultak ki azok a hatalmas gleccserek, amelyek a hegység ma is látható, sugaras rajzolatú gleccservölgy-rendszerét kiformálták. A Bucsecsben a legjelentősebb eljegesedés az ún. riss glaciálisban volt, amikor is 2–4 km-es hosszúságú gleccserek nyújtózkodtak le a korábban vízfolyások által elfoglalt völgyekben. Egy ilyen gleccser által kiformált völgy a képen is látható Gaura-völgy, melyet napjainkban egy aktív vízfolyás alakítgat tovább.
A jégkorszakok idején a völgyben a gravitáció hatására lassan lefelé mozgó plasztikus jégtömeg (azaz a gleccser) komoly felszínalakító tényező volt, amely a völgy oldalait és talpát is csiszolta, koptatta. Hosszú idő alatt így formálódtak ki azok az „U” betűhöz hasonlító (helyesebben mondva parabolikus) völgyek, amelyek szép számmal tanulmányozhatók a Bucsecsben is. A gleccser visszahúzódása, majd elolvadása után a jég a völgytalpon hagyta az általa szállított és kialakított kőzettörmeléket, amelyet morénának nevezünk. A moréna egy osztályozatlan, rétegzetlen, kaotikus szövetű üledék, amelyben különféle kőzettípusok találhatók meg.
A csatolt képen szépen látszik az is, hogy a völgyoldal alsó harmadában egy élesebb, sziklafalakkal határolt vonal rajzolódik ki. Ez nem más, mint az egykori gleccser felső peremét kijelölő vonal, idáig töltötte ki ugyanis hajdanán a jégár a völgyet. Az is jól látszik a fotón, hogy ma egy vízfolyás formálja tovább a glaciális teknővölgyet, bevágódva az „U” betű talpába.
Tehát láthatjuk azt, hogy nekünk is voltak gleccsereink a Kárpátokban, csak a jégkorszakot követő felmelegedés után elolvadtak. Napjainkban az Alpok gleccserei bár ugyan még léteznek, de komoly visszahúzódási fázisban vannak a globális felmelegedés miatt.
A Bucsecsben ne feledjük el megnézni a szél által kiformált gombasziklákat és az ezeréves magyar határ maradványait sem!

A teknővölgy pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt