A Nagy-Jézer-tó látképe a Csindrel alatt
A nyugat-keleti csapású Déli-Kárpátok magashegyi láncai olyan hegységeket hordoznak, amelyek szinte mindenki számára ismerősen csenghetnek. Gondoljunk csak a Retyezátra, a Párengre vagy a Fogarasi-havasokra. De vajon a Csindrel név is ismerősen cseng? A Nagyszebentől délnyugatra „szégyenlősen megbújó” hegység zord lankáit kevesen járják, pedig a Kárpátok egyik legkülönlegesebb gyöngyszeme. Írásunkban a Csindrel vagy másik nevén Szebeni-havasok kőzeteivel, formakincsével és víztani/vízföldtani értékeivel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Páreng-hegységcsoport északkeleti részén elhelyezkedő Csindrel a Lotru, a Kudzsiri-havasok, az Erdélyi-medence és az Olt folyó „szorításában” helyezkedik el, területe kb. 900 km2. A vízfolyásokkal erősen felszabdalt hegység domborzata aszimmetrikus, hisz legmagasabb, 2000 m fölé magasodó főgerince a Csindrel déli részén húzódik, nagyjából északkelet-délnyugati csapásban. A bonyolult szerkezeti felépítésű hegységet a Géta-takarórendszerhez tartozó ősi (prekambriumi és paleozós) metamorf kőzetek építik fel, mint például a csillámpalák, a fillitek és a kvarcitok. A Csindrel a szomszédaihoz hasonlóan a jégkorszakok hideg szakaszaiban eljegesedett, melyet glaciális cirkuszvölgyei és morénái bizonyítanak.
A képen a hegység központi részén elhelyezkedő Nagy-Jézer-tó (és völgyfője) látható, amely a Csindrel egyik féltve őrzött ékköve. Abban a nagy völgyben, amelyikben ma a tó található, az utolsó nagy pleisztocén (jégkorszaki) eljegesedés idején egy hatalmas, lassan mozgó jégár, azaz egy gleccser helyezkedett el (hossza kb. 2 km lehetett). Az idők folyamán a gleccser eróziós hatása „túlmélyítette” az egykori völgyfőt, melynek elolvadása után a mélyedésben egy tó vize gyűlt össze. Az állóvíz feletti vadabb sziklafalak is a jég pusztító, koptató munkájának köszönhetik meglétüket. Az 1970 m magasan található tengerszem legnagyobb mélysége 13 m. Láthatjuk tehát, hogy a Nagy-Jézer-tó medrét a jég vájta ki, azonban a környék népei máshogyan magyarázzák az állóvíz kialakulását!
„A Csindrel lankáin egykoron két pásztortestvér, Juon és Bukur legeltette nyájait. A két legénybe szerelmes volt egy szépségéről messze földön híres lány, Jézer, aki annyira gyönyörű volt, hogy egyszerűen csak Frumószának („szép” románul) hívták. Egy napon a nagyobbik pásztorlegény megkérte a szépség kezét, mire az öccse nagyon elszomorodott. De elszomorodott a leány is, mivel mindkét fiú nagyon kedves volt neki és nem tudta, kit válasszon. Éjjel a két legény megküzdött egymással és ólmosbotjaikkal halálra verték egymást. Reggel, amikor Jézer ismét felment a Csindrelre, ott találta a két fiú tetemét. Annyira elszomorodott, hogy azt kívánta, bárcsak ő is meghalna. Meg is hallgatta Isten a kívánságát. Jézer csak sírt, csak zokogott, úgy, hogy könnyeiből patak lett, mely mind jobban és jobban elborította a helyet. A szakadék megtelt vízzel, kiömlött a szakadék szélén és folyt, ahogy folyik most is, mert a tó mélyén még mindig siratja Jézer a két szép pásztorlegényt. A juhokat az Isten kővé változtatta, a füvet kiszárította a hideg szél, mely azóta fúj a Frumószán, csak a tó mellett nőnek virágok. A szép, a hű Jézer virágai.” (Forrás: Erdély legszebb túraútvonalai, Totem Kiadó).
A kép bal felső részén látható kiemelkedés nem más, mint a hegység legmagasabb pontja, a 2244 m magas Csindrel. A kép előterében a Szebeni-havasokat felépítő palás szerkezetű metamorf kőzetek láthatók, amelyeket a jégaprózódás tördelt szét törmeléklejtők és kőtengerek formájában (periglaciális formakincs).
A Nagy-Jézer-tó pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
