A Hór-völgyi kőfejtő egy részlete

Cserépfalu település határában nyílik hazánk egyik leghosszabb és legszebb szurdokvölgye, a Hór-völgy. A Suba-lyuk Múzeum és Látogatóközpont épületeitől pár száz métert gyalogolva, a Hór-völgy nyugati oldalában egy felhagyott kis kőfejtő készteti megállásra az arra bandukolót. Az egykoron mészégetési célokkal bányászott triász időszaki mészkövet tanulmányozva egy kb. 230 millió évvel ezelőtti sekélytenger (és gazdag élővilága) elevenedik meg szemlélője előtt. Ismerkedjünk meg most a külfejtés földtanával és a kibányászott kőzetanyag további „sorsával”. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A hivatalos nevén Bervai Mészkő Formáció (korábban Subalyuki Mészkő Formáció) egy nagy kiterjedésű karbonátplatformon (peremes selfen) rakódott le évmilliók alatt, a középső- és felső-triász határán (ladin és karni korszakok). Ekkor a mai Bükköt hordozó lemeztöredék ezen területeit jól átvilágított és mozgatott, sekély trópusi tenger borította (természetesen nem a mai földrajzi helyén), melyről lagúnákat fűztek le a szárazföld felé a szivacsokból és algákból álló zátonyok. Ennek az üledékgyűjtő-rendszernek az egyik „elemét” tárja fel a szóban forgó kis külfejtés, méghozzá a zátonyt és a lagúnát elválasztó, különféle meszes vázú tengeri élőlények (hullámzás általi) felaprózódásából keletkezett ún. mészhomokdombot. A nagy tisztaságú, mészégetési céloknak kiválóan megfelelő mészkövet annak idején szekereken hordták a völgy elején található mészégető kemencékhez (tábori boksákhoz).
A karbonátos kőzetekből álló hegységeinkben egy ősi foglalkozás volt a mészégetés, amely tevékenység egyik „őshazája” a Bükk volt. Egyes feltételezések szerint a mészégetés tudományát a IV. Béla királyunk által a 13. században behívott francia ciszterciek hozták magukkal, akik ezen tudásukat a bélapátfalvi apátsági templomnál fel is használták (1232). Nem tudjuk pontosan mióta űzik a mészégetést Cserépfalu körül, de az biztosan évszázadokra tekint vissza. Az egyik legalkalmasabb kőzet a Hór-völgy alsó szakaszán kibányászott triász időszaki (kb. 230 millió éves) Bervai Mészkő Formáció volt, amely nagy tisztaságával (szinte csak kalcium-karbonát) tűnt ki a bükki mészkövek közül.
A helyi elnevezéssel „csalakőnek” nevezett égetett mész elkészítése ún. tábori boksákban történt. A mészégetés telephelyén először egy kb. 3–4 m mély és kb. 2–3 m átmérőjű gödör került kialakításra, mely falát lapos kővel rakták ki („futra”), s föléje terméskőből boltozatot emeltek („sapka”). A befűtés után a mészkő teljes kiégése 900–1000°C-on történt (kb. 70–90 óra alatt), ekkor távozott el annak teljes szén-dioxid tartalma, s lett égetett mész, azaz kalcium-oxid (CaO). 100 kg mész kiégetéséhez 200 kg nyers mészkövet és 130 kg fát használtak fel. A kiégett boksa 10–12 óra alatt hűlt ki annyira, hogy szét lehetett bontani.
A kiváló minőségű bükki égetett mész az alföldi települések keresett „portékája” volt. Cserépfaluban és térségében 1996-ban hagytak fel a mészégetők ősi mesterségükkel.
Rekonstruált kemencéket a Hór-völgy elején, a Látogatóközpont mögött láthatunk, de maradványaikkal számos helyen találkozhatunk bükki túráink során. Ha a Hór-völgyben járunk, ne feledjük el megnézni a Suba-lyuk barlangot sem.

A volt kőfejtő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt