Részlet a Lovasi Agyagpala alapszelvényéből

A Magyarország alatti szilárd kőzetburkot (litoszférát) felépítő kőzetek legtöbbjének a felszínen valahol van egy alapszelvénye, ahol annak jellegzetességeit tanulmányozhatjuk, egy „kalapálható” kőzettest formájában. Így van ez a Lovasi Agyagpala Formáció metamorf képződményeivel is, amelyek egy „zsebkendőnyi” kis feltárásban bukkannak elő a Balaton-felvidéki Alsóörs település határában, a Lovas felé haladó országút mesterséges bevágásában. A geológiai alapszelvény egyben a Bakony-Balaton Geopark (és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park) egyik „legöregebb” geoturisztikai attrakciója is. Eredjünk most hát a több száz millió éves kőzetsorozat kialakulásának nyomába. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 22. § f) pontja szerint oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani (egyebek mellett) az arra érdemes földtani képződményeket és alapszelvényeket is. „Földtani alapszelvénynek azokat a földtani képződményeket tekintjük, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti rendszerében működő, e célra alakult, tudományos kutatókból, oktatókból álló, a természetvédelem szervezetrendszerétől független tudományos testület annak nyilvánít. A földtan kutatói évtizedek alatt felderítették és alaposan feldolgozták azokat a helyszíneket, amelyek a legjobban reprezentálnak egy-egy földtani képződményt vagy földtörténeti időtartamot, és ezeket nyilvánították földtani alapszelvénnyé. Ezek olyan kőzetrétegtani és időrétegtani etalont jelentenek tehát, amihez hozzá lehet igazítani más területek képződményeinek megítélését. Elmondható tehát, hogy minden egyes földtani képződmény az azt létrehozó természeti folyamat, és a hozzá szükséges földtörténeti idő emlékműve is egyben.”(forrás: termeszetvedelem.hu)
A Balaton-felvidék mélyének egy nagy vastagságú (helyenként akár az 1500 m-t is meghaladó!) földtani képződménye az ún. Lovasi Agyagpala Formáció, amelyet mélyfúrások számtalan esetben harántoltak, azonban a felszínen csak a fent nevezett helyen bukkan elő a Balaton-felvidék térségében. A vastag kőzetösszlet eredeti tengeri üledékes (döntően ordovícium, szilúr és devon időszaki) anyaga egy self nyílt tenger felé eső (szakkifejezéssel hemipelágikus) zónájában rakódott le a mai Balaton-felvidéket hordozó lemeztöredéken, több ezer kilométerre innen, az Egyenlítő térségében. Az üledék eredetileg agyagos, kőzetlisztes képződményekből állt, amelyekbe homokos, kovás és (bázikus, intermedier) vulkanikus horizontok is települtek. Az üledékes összlet a földkéreg későbbi (variszkuszi) szerkezeti mozgásai hatására mélyebbre került, s nagyon kis fokú metamorfózist (idegen kifejezéssel anchimetamorfózist) szenvedett (ennek ideje kb. 320–310 millió évvel ezelőttre esett, a karbon időszakra). Az átalakulás hatására jöttek létre azok az agyag-, aleurolit- és homokkőpalák (ritkábban márga, kovapala, metavulkanit), amelyek a felszínen csak néhány helyen bukkannak ki, s inkább csak mélyfúrásokból ismeretesek. Az agyag- és aleurolitpala fő felépítő ásványai: szericit, klorit, paragonit, kvarc és plagioklász.
A csatolt képen a fent nevezett metamorf képződmény egy törmelékes szálkibukkanása látható a Lovas felé haladó országút keleti rézsűjében. A palás szerkezetű, szürkés színű, gyűrt agyagpala tanulmányozása során ne feledjük az ősi kínai mondást: „mindent a szemnek, semmit a geológus kalapácsnak”!
Itt jegyeznénk meg, hogy a fent bemutatott paleozós (óidei) metamorf képződmény felmállott törmeléke a Káli-medence déli peremén is felkutatható, de a Velencei-hegység vidékén több helyen szintén tanulmányozható kisebb-nagyobb szálkibúvások formájában. Ez azért lehetséges, mert a Velencei-hegységet felépítő kb. 300 millió éves gránitos olvadék annak idején a Lovasi Agyagpala képződményeibe nyomult bele!

A feltárás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt