Részlet Szalánc várából
A magyarországi földrajz órákon a diákok azt tanulják meg, hogy a Zempléni-hegység az Északi-középhegység legkeletibb tagja, amely vulkanikus eredetű. A Zempléni-hegység névvel viszont több „probléma” is van! Szó szerinti értelmezésben a terület elnevezése azt jelenti, hogy az a hegység, amely Zemplénben (pontosabban az egykori Zemplén vármegyében) helyezkedik el, pedig annak nyugati részei az egykori Abaúj vármegyébe is átnyúltak. A geológusok Tokaji-hegység névvel illetik az erdőkkel fedett vulkánok vidékét, a trianoni országhatárral kettéosztott hegység szlovákiai részét az ottani nevezéktan Szalánci-hegységnek hívja. Egy dolog azonban biztos: az Eperjes–Tokaji-hegyvidék elnevezés az, amely a legjobban sugallja, hogy a kb. 120 km hosszú, észak-déli csapású hegység egy és oszthatatlan földtani/természetföldrajzi egység, amelyet hol-mi történelmi határok nem szabhatnak át! A nálunk tehát Zempléni-hegység néven a köztudatba ivódott vulkanikus terület hegyláncai a határ szlovák oldalán egészen Eperjes városáig húzódnak, ahol számtalan földtudományi/geoturisztikai, tájképi és kultúrtörténeti érték vár felkeresésre. Ilyenek a vulkáni kúpon ülő Szalánc várának maradványai is, amellyel jelen írásunkban ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A vulkáni működés az Eperjes–Tokaji-hegyvidék területén kb. 15 millió évvel ezelőtt kezdődött (a miocén földtörténeti kor közepén), s időben-térben elhúzódva, kb. 9 millió évvel ezelőtt ért véget. A hosszú idő alatt rendkívül sokféle típusú vulkáni produktum, különféle lávakőzetek (pl. riolit, dácit, andezit) és robbanásos vulkáni termékek (pl. az előző kőzetek tufái) kerültek a felszínre vagy annak közelébe. A vulkanizmus óta eltelt évmilliók alatt a felszínformáló tényezők hatására a különféle keménységű, ellenálló-képességű kőzetekből álló térszíneken rendkívül változatos és látványos formakincs alakult ki. Egy ilyen külső erők által „megfaragott” andezites vulkáni felépítmény lepusztult maradványain állnak Szalánc várának romjai is.
Az erősség még a tatárjárás előtt épült fel, első okleveles említése 1230-ból való. Építtetője az Aba nembéli Csama fia Péter volt. Első ismert ostroma az 1281-es évhez kötődik, amikor is IV. László sereggel vonult az ellene fellázadó Aba Finta nádor ellen. A véres csatát követően a várat a király seregei elfoglalták, de 1299-ben már a szintén Aba nembéli Szaláncziaké a vár és uradalom. A vár mozgalmas történetének egy másik eseménye Giskra és cseh zsoldosainak támadása volt, akik 1440-ben elfoglalták a várat. A súlyosan megrongálódott vár újjáépítése csak 1493-ban kezdődött meg. A vár számtalan birtokosa közül a leghosszabb ideig a Forgách család birtokolta az erősséget, akik 1589 és 1944 között voltak annak urai. A vár történetének szempontjából mozgalmas 17. század végén érte el Szaláncot a pusztulás: 1679-ben Leslie Jakab császári tábornok közeledtének hírére a szalánci várőrség a várat felgyúlytotta és elhagyta, majd Leslie a császár parancsára azt a tornai várral együtt leromboltatta. A romos várat nem, de az öregtornyot a Forgáchok a 18. század közepén kijavították és 1944-ig abban őrizték a család értékeit. A torony a II. világháborúban megsérült (forrás: varlexikon.hu).
A jelenleg állagmegóvási munkálatok alatt lévő várból csodálatos körpanorámában lehet részünk a környező területekre. Ne feledjük el tanulmányozni a várfalak építőköveit sem, amelyek a várhegy kőzetanyagából kerültek ki.
A várrom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
