A szikes Kígyósi-puszta, háttérben a Béli-hegység
A csatolt képen a Békéscsabától nem messze lévő Kígyósi-puszta egy részlete látható (Szabadkígyós település határában), amely a Körös-Maros Nemzeti Park egyik féltve őrzött gyöngyszeme. Az „asztallap” simaságú szikes pusztában szemlélődve észrevehetjük a háttérben magasodó Erdélyi-szigethegység egyik legnyugatibb tagját, a Béli-hegységet is. Vajon miért van az, hogy egy hatalmas síkságon állva a távolban, nem is oly messze már hegyek vannak? A Kígyósi-pusztában miért nincsenek hegyek? A válasz furcsának hangozhat: vannak hegyek, medencék, meg árkok itt is, csak mélyen eltemetve a talpunk alatt! Írásunkban ezek nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Először is egy furcsának hangzó kijelentéssel szeretnénk kezdeni írásunkat: a Kígyósi-puszta mélyén rejtőző különféle korú és típusú (a kb. 20 millió évnél idősebb kőzetek) nem a mai földrajzi helyükön keletkeztek, hanem sok ezer kilométerre innen. Ennek oka, hogy hazánk aljzatát két különböző eredetű kőzetlemez-töredék alkotja, amelyek történetük során teljesen önállóan fejlődtek, s csak a földtörténeti miocén korban, kb. 20–15 millió évvel ezelőtt kerültek egymás mellé, ténylegesen a mai földrajzi helyükre. A Kígyósi-puszta ősi aljzatát az ún. Tiszai-főegység alkotja, amely az Eurázsiai-kőzetlemez részét képezte, arról vált le, s „vándorolt” évszázmilliókig, hogy a Magyarország északi részét képező lemeztöredékkel (ALCAPA-főegység) összeforrva elfoglalja mai helyét a Kárpát-Pannon térségben. A kígyósi terült mélyén húzódó ősi kőzetpászták azonban a felszínen is tanulmányozhatók, méghozzá itt a szomszédban!
Az Erdélyi-szigethegységben (pl. Zarándi-, Béli- és Bihar-hegység) a felszínre bukkanó paleozós (óidei) és mezozós (középidei), több száz millió éves kőzetek a Kígyósi-puszta alatt is megtalálhatók, de csak mélyfúrásokból ismerjük őket, hisz az elmúlt évmilliókban eltemetődtek. Ezt leegyszerűsítve úgy képzelhetjük el, hogy az Erdélyi-szigethegységet hordozó földkéreg-területek az elmúlt évmilliókban emelkedő fázisban voltak (sőt, vannak ma is), míg a törésvonalak túlsó oldalán lévő mai alföldi területek süllyedőben. Ennek hatására az erdélyi hegyek eróziója miatt termelődő üledékeket onnan a mai folyók (Berettyó, Körösök, Maros) ősei és mellékvizei nyugat felé szállították le. Az ősi alföldi aljzat hegyei, árkai és medencéi így lassan eltemetődtek, rájuk több ezer méter vastag üledéktakarók rakódott, elfedve annak rendkívül izgalmas domborzatát. Erre jó példa a tiszántúli aljzatba mélyülő Békési-süllyedék, amely Békéscsaba és Szabadkígyós alatt egy 6,5 km mély, miocén és annál fiatalabb üledékekkel kitöltött depressziót jelent.
A Körösök és a Maros folyó ősei (valamint mellékfolyóik) voltak azok, amelyek a ma is látható felszínt kialakították a Kígyósi-puszta síksági területein. A „kalandozó”, sűrűn medret és lefolyást változtató folyók több száz méteres (max. 800–1000 m) üledékes rétegsort raktak le, amelyekben kavicsos, homokos és agyagos üledékek egyaránt megtalálhatók. Érdekes dolog abba is belegondolni, hogy a Kígyósi-puszta alatt található fiatalabb folyóvízi üledékek szemcséi az Erdélyi-szigethegység lepusztulásából származnak, hisz a fent nevezett folyók onnan szállították le azokat, az elmúlt pár millió évben folyamatosan süllyedő alföldi területekre.
Egy szó, mint száz: a Kígyósi-puszta alatt is „élénk domborzat” található, de aki nem elégszik meg ennyivel, az húzzon túrabakancsot, vegyen kézbe egy geológus kalapácsot és induljon el az Erdélyi-szigethegységbe!
A Kígyósi-puszta pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
