A szépen gyüredezett Répáshutai Mészkő
A Bükk “nyugati kapujának” számító Felsőtárkánytól északkeletre, az Eger-Miskolc közötti műút 16,8 km-énél található a Lök-völgy 1. sz. védett földtani alapszelvény. Az országút partfalában található mesterséges geológiai feltárás a Bükk földtani fejlődéstörténetének egy jól behatárolható, és látványos formában tanulmányozható fejezetét mutatja be. De vajon miről mesél nekünk ez a pár négyzetméteres feltárás? Nos, tanulmányozzuk együtt, kalandra fel!
A bonyolult földtani-szerkezetföldtani jellegekkel bíró Bükk hegység központi tömegét döntően a karbon és a jura időszakok között képződött üledékes és különféle mértékben átalakult metamorf kőzetek építik fel. A nagy vastagságot képviselő triász rétegsor fiatalabb, felsőbb szakaszát képviseli az ún. Répáshutai Mészkő Formáció, amely többek között a fent megnevezett feltárásban bukkan elő. A késő-triász korú, pelágikus (nyíltvízi) medencében képződő üledékes összletet itt sárgásrózsaszín, különféle vastagságú lemezekből álló mészkő képviseli, amelybe agyag- és tűzkőlencsék települnek. A feltárást tanulmányozva észrevehetjük, hogy az eredetileg vízszintesen lerakódott mészkőlemezek erősen gyüredezettek, bennük különféle irányú (diszharmonikus) redők figyelhetők meg.
A földtörténet egy adott szakaszában képződő kőzeteket a későbbi “életük” során olyan hatások érhetik, amelyek sok esetben teljesen megváltoztatják azok eredeti szövetét és/vagy szerkezetét. Erre kiváló példa a Répáshutai Mészkő, hisz a fotón is láthatjuk, hogy az eredetileg vízszintesen lerakódott mészkőlemezeket “az idő vasfoga” jelentős mértékben “összekuszálta”. Azt gondolhatnánk, hogy ha a rideg, merev mészkövet valamilyen nagyságú erő megpróbálja összenyomni, akkor az töréssel reagál arra. Jelen esetben viszont a mészkőlemezek erős gyűrődést szenvedtek, azaz képlékenyen deformálódtak (no persze azért vető is van benne). Hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű: a Répáshutai Mészkő a földtörténet egy korábbi szakaszában olyan mélységben járt a földkéregben, ahol a nagyobb nyomás és hőmérséklet miatt a mészkő már képlékenyen deformálódott a kompressziós (összenyomásos) erők hatására, méghozzá irreverzibilis módon (ezt a kutatók a kréta időszakra teszik). A maradandó alakváltozást szenvedett kőzettest a Bükki-egységet érő szerkezetföldtani mozgások hatására került csak később újból a felszín közelébe.
Tehát elmondhatjuk, hogy a fent megnevezett mészkőformáció az “élete” során hosszú utat tett meg a földkéregben, az pedig csak egy dolog a sok közül, hogy mi napjainkban a felszínen tanulmányozhatjuk, méghozzá a 16,8 km-kőnél!
A feltárás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
