Algalaminit a triász Felsőtárkányi Mészkőben

Egertől északkeletre fekszik a Bükk nyugati kapujának is nevezett Felsőtárkány. A településről a szélrózsa szinte minden irányába indulnak jelzett turistautak, de akár kisvonattal is utazhatunk a Bükk-fennsík déli peremének földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékeinek elérése céljából. Tárkánytól keletre méltóságteljesen magasodik az erdővel fedett Várhegy több csúcsból álló tömege. Nyugati oldalában már messziről is könnyen észrevehető egy többszintes, felhagyott kőfejtő, amely számtalan földtani csemegét rejt. Ma ide látogatunk el, kalandra fel!

A bonyolult földtani-szerkezetföldtani felépítésű Bükk fő tömegét a karbon és a jura időszakok között keletkezett üledékes (és alárendelten metamorf) kőzetek építik fel. Ezek közül a földtörténeti mezozóikumban (középidőben) keletkezett karbonátos kőzetek (pl. mészkő, dolomit) a dominánsak, amelyek például a Bükk-fennsík felépítésében is részt vesznek. Felsőtárkány környékén is többféle korú és típusú kőzettest lelhető fel, amelyek közül az egyik legjellemzőbb a dolomit. A dolomit kinézetre sokban hasonlít a mészkőre, viszont felépítő ásványai közül nem a kalcit a domináns, hanem a magnéziumot is tartalmazó dolomit. A dolomit anyaga az egykori tengerpartokon lerakódott mésziszap szárazra kerülésével, majd átdolomitosodásával jött létre csapadékszegény/meleg klímán, a kristályrácsba a kalcium helyére beépülő magnézium jóvoltából. A triász időszakban képződött dolomitok közül Felsőtárkány környékén, és a fent említett bányában is a legelterjedtebb az ún. Hámori Dolomit Formáció névre hallgató földtani képződmény.
A bányában a formáció középső szakasza tárul fel, amelyet hosszú ideig fejtettek. A rideg, törésekkel átjárt dolomit könnyen aprózódik, amelyet az apró murvából álló törmelékhalmok is igazolnak a bányafalak tövében. A Tárkányi-medence és a Bükk-fennsík “kövei” felé is szép kilátást adó külfejtésben kapirgálva olyan kőzetpéldányokra lehetünk figyelmesek, amelyeket mintha mm-es vastagságú, szürke színű papírlapokból raktak volna össze. Ezek a kis lemezkék nem mások, mint valaha élt algák (+ sztromatolitok) és az azok által ritmikusan megkötött/kiválasztott üledékek “kővé vált szőnyegecskéi”. A helyenként hullámos algalaminák egy trópusi sekély, jól átvilágított és jól szellőzött lagúna vizében rakódtak le, úgy kb. 240 millió évvel ezelőtt. A Hámori Dolomit lerakódása a Bükk földtani fejlődéstörténetének egy nyugodt szakaszát jelképezi, amikor is egy sekély tengervízzel borított és lassan süllyedő karbonátplatform épült ki. Ez később tektonikus hatásra feldarabolódott, vulkanikus epizódok kíséretében, de ez már a “bükki mesélő kövek” egy másik története.
A bányába a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által létrehozott Vár-hegyi Tanösvény kék sáv jelzése vezet fel.

A bánya pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt