Ezeréves sáncok Biharban
Nagyváradtól északra, az Erdélyi-szigethegység nyúlványainak és az Alföld rónaságainak találkozásánál fekszik az ősi, még ma is döntően magyarok által lakott partiumi település, Bihar. A városias képet mutató község északi részén szégyenlősen bújnak meg annak az erősségnek a maradványai, melyek valaha Bihar vármegye központjának számítottak. Járjunk most a magyarság ezeréves ittlétének bizonyítékául szolgáló földvár történetének nyomában. Kalandra fel!
A Kösmő-patak mocsárvilága által védett terület a bronzkorban is lakott volt, s nem kizárható, hogy a mai is látható földvár helyén már a magyar honfoglalás előtt is létezhetett valamiféle erősség. A magyarok bejövetele után épülhetett fel az 5 hektáron elterülő nagyméretű földvár, amely a 11. században a róla elnevezett ispánság (később vármegye), majd hercegség (ducatus) és püspökség (1061-től) központja lett. A Bihari központnak a 11. század második felében több csapást is át kellett vészelnie: ilyen volt a besenyők (1068), majd a kunok (1091) támadása. A 11. század végétől a világi, majd az egyházi központi szerepe is fokozatosan csökkent Biharnak, ugyanis Szent László királyunk Váradra helyeztette át a fent említett “hatalmi ágakat”.
A besenyő és kun pusztítások után Bihar földből és fából épült sáncait kővel is megerősítették, de már ez sem tudta megvédeni a tatárok 1241-es csapásától, amely után végleg elveszítette hadászati jelentőségét.
A hatalmas kiterjedésű földmű sáncai ma is jól kivehetők, s végigjárhatók (a földvár belsejében amúgy ma a település focipályája és egy lakóépület található). A vár közepében egy magányos halom áll, tetején kőtalapzat és egy zászlótartó rúd. 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulójára készült el a halom, amelyen egy turulmadár állott, szájában karddal. Az emlékmű oldalában a következő feliratok voltak olvashatók: “A magyarok ezredéves bejövetelének emlékére, állíttatott közadakozásból, Bihar vármegye támogatásával 1896”, valamint: “Állj kőemlék, állj a végtelenségig! Jelképeként a honszeretetnek. Hont szeretni végleheletéig Tanítsd minden fiát e nemzetnek.”
A turulos emlékmű sajnos nem állhatott a végtelenségig, ugyanis 1919-ben az új román hatalom azt ledöntette és végleg eltüntette a Föld felszínéről. A földvár területén és környezetében a 20. században többször volt régészeti ásatás: többek között ekkor találtak 10. századi honfoglaló magyar lovassírokat is!
Akárhogy is alakult a történelem, az ezeréves bihari múltat semmilyen új hatalom nem törölheti el az emlékezetünkből, ha még azt fizikailag meg is próbálja!
A földvár pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
