A félelmetes sziklaóriások, a Thirring-sziklák
A Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogó-kő (699 m), amely egyben a hazai turistatörténelem egyik kulcshelyszíne is: itt avatták fel 1898-ban hazánk első hegyvidéki menedékházát, amely nevét báró Eötvös Lórándról kapta. A napjainkban is forgalmas hegyvidéki telepet érinti az Országos Kéktúra, amely ösvényétől pár perces letérővel igazi földtudományi csemegét látogathatunk meg: a Thirring-sziklákat. A monumentális kőtornyok Thirring Gusztávnak, a Magyar Turista Egyesület alapítójának nevét őrzik.
A Thirring-sziklák kőzetanyagát különféle szemcseméretű, andezites-jellegű vulkáni törmelékes kőzetek (piroklasztitok) építik fel. A kőzetanyagot tanulmányozva észrevehetjük, hogy az apróbb szemcséktől a több tíz centiméteres méretű blokkokig szinte minden mérettartomány képviselteti magát. Vajon milyen földtani folyamat hozhat létre egy ilyen „kaotikus” küllemű kőzetösszletet?
A Visegrádi-hegységben kb. 16,5 millió évvel ezelőtt (középső-miocén) kezdődött egy hosszan tartó vulkáni működés, mely során nagy vastagságú (főleg andezites) vulkáni anyag halmozódott fel. A vulkanizmus megindulásának jól definiálható lemeztektonikai okai vannak, amelyek a hazánk aljzatát alkotó lemeztöredékek mai helyükre való érkezésével hozhatók kapcsolatba. A vulkánok működése kb. 15 millió évvel ezelőtt fejeződött be.
A korábbi kutatók a Visegrádi-hegységben egy kettős kaldera létrejöttét feltételezték a vulkáni működés során, de a legújabb kutatások egy hatalmas paleovulkán (ősvulkán) születésével, majd gravitációs összeomlásával számolnak. Ennek során az egyre magasabbá és meredekebbé váló vulkáni kúpok (lávadómok) oldalai gravitációsan megcsúsztak, és irtózatos erejű vulkáni törmeléklavinák szánkáztak le a felépítmények oldalaiban, követve az egykori ősvölgyek irányát. Egy ilyen egykori kipreparálódott völgykitöltés anyaga tárul fel a Thirring-sziklák környezetében is.
Az egykori völgyeket kitöltő forró vulkáni anyag összesült és erősen összecementálódott, a völgyközöket kitöltő, puhább kőzetekből álló területek viszont pusztulásnak indultak. Így lehetséges az, hogy az egykori völgyekből lettek a kiemelkedések, amit a szakirodalom geomorfológiai inverziónak nevez.
Az emeletes háznyi méretű sziklatornyok “továbbfaragásában” egyéb külső felszínformáló tényezők (pl. víz, jég, gravitáció) is szerepet játszottak a miocén utáni földtörténeti korokban.
A sziklatornyokat a Thirring-körút ösvénye fűzi fel.
Hasonló módon alakultak ki a Vadálló-kövek, a Zsivány-sziklák és a pomázi Kő-hegy “sziklaszobrai” is.
A Thirring-sziklák pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
