A Gyula-barlang a Csörgő-patak völgyében
A vulkanikus kőzetekből álló hegységeink nem épp a barlangjaikról híresek, különösen igaz ez a Mátrára is. A barlang szó hallatán legtöbbünknek egy cseppkövekkel “kibélelt”, mészkőben oldódással kialakult járatrendszer jut az eszünkbe. Barlangok viszont nem csak így alakulhatnak ki!
A föld alatti üregek egy speciális csoportját képezik az ún. nemkarsztos barlangok. Ezek nem karbonátos kőzetekben (pl. mészkő, dolomit) alakulnak ki oldódással, hanem valamilyen más magmás, üledékes vagy metamorf kőzetben. Létrejöhetnek üregek például homokkőben eróziós folyamatok által, andezitben tömegmozgásos vagy tektonikai erők hatására vagy metamorf palában a jobban oldódó ásványok “eltűnésével”.
A képen is látható Gyula-barlang a Mátrában található, az Ágasvár alatt, a Csörgő-patak völgyében, annak folyásirány szerinti jobb oldalán. Kialakulása igen speciális, mondhatni egyedi, hisz nem sok ilyen van az országban. A mátrai vulkanizmus idején (kb. 15 millió éve, földtörténeti miocén kor) a forró és sűrű andezites lávában kialakulhattak hatalmas gázhólyagok, amelyek az olvadék könnyenilló-tartalmából származhattak, gyűlhettek össze. Ezek a felfelé migráló “gázcsomagok” nem mindig jutottak ki a lávából, hanem hatalmas “buborékok” formájában megrekedtek abban.
A barlang ma megközelítőleg negyedgömb formájú, de a gázhólyag kialakulása idején teljesen gömb formájú lehetett. Az egykori gázhólyagot a Csörgő-patak eróziója nyitotta meg és töltögette fel hordalékkal. A barlang szája 7 m széles, magassága 2,3-2,7 m között váltakozik, hossza 3,6 m.
A Gyula-barlang a régészeti leletek tanulsága szerint a késő-bronzkortól a középkoron át napjainkig (ha időszakosan is), de lakott volt.
A látványos, eldugott helyen lévő és különleges képződésű barlang “ex lege” védelem alatt áll (azaz a “törvény ereje által” védett).
A barlang pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
