Kövesedett fa Ipolytarnócon, a tanösvény mentén
Nógrád megye északi részén, a szlovák határ mellett, periférikus helyen fekszik a kicsiny falucska, Ipolytarnóc. A település határában feltárt világhírű leletegyüttes miatt a terület a Novohrad-Nógrád Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeme, Európa Diplomával jutalmazott földtudományi attrakciója. A vezetővel látogatható geológiai tanösvény egyik megállójánál az üledékes összletből kővé vált fatörzsek bukkannak elő. Vajon hogyan kerülhettek oda? Milyen idősek lehetnek ezek a fosszíliák?
Az Ipolytarnóc mellett fellelhető ősmaradványok egy kb. 20-17 millió évvel ezelőtti (földtörténeti miocén kor eleje) eseménysorozatba engednek betekintést. Ekkoriban a mai Nógrád megye északi részét hatalmas folyók szelték át, amelyek mentén buja trópusi-szubtrópusi erdők húzódtak. Az erdőkben élő változatos állatvilág képviselői a folyók menti vizenyős területekre jártak le szomjukat oltani. A homokot és kavicsot szállító folyókban uszadékfák is “tutajoztak”, amelyek később a folyóvízi üledékekbe ágyazódtak. A buja és gazdag “ősvilági paradicsomot” egy pusztító vulkánkitörés hamuja temette maga alá, s pusztította el.
A savanyú riolittufák mállásához és hévforrásokhoz köthető kovás oldatok átitatták a folyóvízi üledékekben (Zagyvapálfalvai Formáció) található szerves eredetű famaradványokat. A szervesanyagok helyére az oldatokból szilárd, kristályos kovatartalmú ásványok váltak ki, épültek be, s mintegy kicserélték az ott lévő eredeti anyagokat. Így jöttek létre a kovával átitatott, később kővé vált fák.
Ezeket a “kőfákat” már a 19. század óta ismerik az ipolytarnóci emberek, s anyagukból különféle eszközöket (pl. kaszakő, szerszámok, sírkő) készítettek. Tudományos felismerése Kubinyi Ferenc nevéhez fűződik (1836).
A kovásodott fatörzseken kívül a “palóc Pompeji” számos földtani csemegét rejteget még, többek között a világhírű lábnyomos lelőhelyet is.
A bemutatóhely pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
