A kenesei magaspart merész leszakadása
A Balaton keleti partján található Balatonkenese, amely már messziről szemlélve is kivehető, köszönhetően a főlé tornyosuló magas és meredek, különféle üledékekből álló falnak. A látványos, napsütésben fehéren vakító kőzetfalat sokan tévesen “löszfalnak” mondják, pedig annál jóval idősebb üledékek építik fel!
A Kárpát-medencében a miocén földtörténeti kor utolsó szakaszában (kb. 12-5 millió éve) egy hatalmas üledékgyűjtő nyújtózkodott, amelyet Pannon-tónak hívunk. Ebben az óriási víztömegben több ezer méter vastag üledék rakódott le, változatos kifejlődésben, az egykori vízmélységeknek megfelelően. A Pannon-tó a miocén vége felé a beléje torkolló folyók által szállítódó nagy mennyiségű üledék hatására feltöltődött. Egy ilyen hatalmas folyódelta síkságán rakódtak le azok az agyagos, kőzetlisztes és homokos képződmények, amelyek a kenesei magaspart anyagát is alkotják. Tehát a közhiedelemmel ellentétben lösz csak a fal felső pár 10 cm-én lelhető fel!
Ebbe a pannon üledékekkel fedett térszínbe alakult ki később a Balaton medre, s a magasabb vízállások hullámmarása bontotta le a falat ilyen meredekre. Mivel agyagosabb betelepüléseket is tartalmaz a rétegsor, ezért az időnként kialakuló csuszamlások építésföldtani problémákat okozhatnak.
A magaspart tetejéről csodás kilátás nyílik a Balaton keleti medencéjére, a fal aljában pedig a középkori eredetű Tatár-likak kereshetők fel.
A magaspart pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
