Az Imókői-karsztforrás tavasszal aktív “szája”
Ezt szokták kiáltani és hírül adni egymásnak a Bükkben, Felsőtárkány környékén élő helybéliek. Az Imó ez esetben nem egy bükki erdők mélyén élő betyár, hanem a Bükk egyik legbővizűbb karsztforrásának neve.
A Bükk központi tömege döntő részben különféle karbonátos üledékes kőzetekből (mészkő, dolomit) épül fel, amelyek hasadékosságuk miatt a felszínükre érkező csapadék nagy részét elnyelik. A mélyebb zónák felé szivárgó (karszt)vizek hosszú utat megtéve elérik a hegység alatt óraüvegszerűen domborodó karsztvizet és táplálják azt.
Tavasszal a sok csapadék és folyamatos hóolvadás hatására a hegység alatti karsztvíznívó megemelkedik, és a víz eléri az addig csendes és száraz forrásszájakat. Ilyenkor az Imó-kő sziklája alatt tátongó forrásszájból hangosan “szörtyögve” lép elő a kristálytiszta karsztvíz. Ilyenkor mondják, hogy “Jön az Imó!”. Előfordulhatnak több száz liter/perces vízhozamok is.
A források (ilyenek még pl. a Vörös-kő-völgy időszakos forrásai is) általában tavasszal működnek, s ilyenkor komoly látogatottságuk is van a turisták irányából.
A forrás mögötti barlang szigorúan védett! A forrás a Bükki Nemzeti Park egyik kiemelkedő földtudományi látnivalója!
A forrás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
