Az egyik táró bejárata a Szársomlyón

A Dél-Dunántúlon méltóságteljesen emelkedik az alacsonyabb térszín fölé a borairól is nevezetes Villányi-hegység.

A hegység fő tömegét triász, jura és kréta korú (mezozoos, azaz középidei) üledékes kőzetek, főleg különféle mészkövek építik fel. A rétegsor legszemléletesebben a Villány melletti Templom-hegyen tárul fel. A sasbércekből (horsztokból) álló alacsony hegység legmagasabb pontja a 442 m magas Szársomlyó (a szár szó a régi magyar nyelvben kopaszt jelent). A védett hegy nevezetes földtudományi, tájképi, kultúrtörténeti és növénytani/állattani értékeiről is.
A Szársomlyó fő tömegét késő jura és kora kréta mészkövek (Szársomlyói Mészkő Formáció, Nagyharsányi Mészkő Formáció) építik fel. Az viszont kevésbé köztudott, hogy a kréta időszak elején egy szárazulati epizód is szerepet játszott a rétegsorok kialakításában. A kréta elején a korábban képződött mészkövek kiemelkedtek és felszínükön trópusi tönkösödés, laterites mállás vette kezdetét. A mállás során alumíniumban dús bauxit képződött, amely az ősi karsztos térszín mélyedéseiben halmozódott fel. Ezt később fiatalabb kréta képződmények fedték be.
A hegy déli oldalát szemlélve vörös színű foltok és sötéten ásító tárók szádái tűnnek elő. A II. világháború alatt a németek a jó minőségű ércet a hegy gyomrából tárók segítségével termelték ki, hadiipari célokra használva fel azt. Az előzőekből következik, hogy itt található hazánk legrégebbi és legjobb minőségű bauxitja.
A tárók bejárása ma tilos és balesetveszélyes, azok csak a DDNPI vezetőivel látogathatók.

A táró helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt