A nándorfehérvári diadal emlékköve
Ezúttal a Kárpát-medence déli végeire látogatunk el. A Duna és a Száva torkolatánál fekszik Szerbia fővárosa, az 1,3 milliós lakosú nyüzsgő balkáni metropolisz, Belgrád.
A város helyén, stratégiailag kiemelkedő helyen, folyók és szárazföldi utak kereszteződésénél már évezredek óta áll település. A település a Kárpát-medence déli kapujának számított mindig is (persze ma is), ahol sokszor kopogtatás nélkül törtek ránk idegen hódítók.
A 15. században a keresztény Európa kapuja is volt egyben, amely kulcsfontossága miatt a törököknek is igen fontos volt, ezért többször tettek kísérletet megszerzésére. Így történt 1456 nyarán, amikor is II. Mehmed seregei nagy erőkkel (kb. százezer fő) megtámadták a folyók találkozásánál fekvő várat.
A várat ekkor Szilágyi Mihály védte, amely később kiegészült Hunyadi János és Kapisztrán János csapatival is. A keresztény sereg fényes győzelmet aratott a délvidéki erőd falainál, ahol meg kell említenünk a hőstette miatt kiemelkedő Dugovics Tituszt is.
A vár megvédésével a közvetlen török veszély elhárult egy fél évszázadra, de később a déli végvárak és az ország romlása miatt 1521-ben Nándorfehérvár már nem tudott ellenállni az idegen hódítóknak és elesett. Ezután már szabad volt az út Európa belseje felé a hitetlenek számára!
A mai belgrádi várban sétálva az 1456-os keresztény diadalnak csak egy emlékét találjuk meg, egy park közepén található emlékkő formájában!
Az emlékmű helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
