Hullámfodor a Fülei Konglomerátumban
Egy kis dunántúli falu mellé látogatunk el, amelynek neve Füle. Ekkor szokták mondani, hogy ha valakinek nincs itt dolga, akkor nem jön erre. A földtanosoknak viszont ismerősen kelljen, hogy csengjen a település neve!
Füle határában emelkedik a Kő-hegy, amely nem más, mint a helyiek szőlőhegye. Rajta sétálva kis présházak, hétvégi házak, gyümölcsösök és szőlősök tűnnek elő, a hegy tetejét pedig buja erdő borítja. A fák közé betérve egykori kis “bicskabányák” helyei látszanak, amelyekben sóderszerű üledékek találhatók. Vajon érdekes lehet ez nekünk? A válasz: igen!
A különféle szemcseösszetételű homokkövek és konglomerátumok a Dunántúl igen idős képződményei közé tartoznak, hisz koruk késő-karbon (kb. 300 millió év). Ekkor a mai értelemben vett Dunántúli-középhegység még nem létezett, hanem az azt hordozó lemezdarab egy olyan térszínen helyezkedett el, ahol magas hegyláncok húzódtak, közöttük medencékkel. A hegységkeret felől (amely nem más volt, mint a Variszkuszi-hegységrendszer) a medencék felé folyók kígyóztak, amelyek nagy mennyiségű hordalékukat ezekben teregették szét. Attól függően, hogy a folyóvízi rendszer melyik szakaszán (felső, középső vagy alsó) és melyik elemében (meder, ártér) működött a folyó, különféle szemcseösszetételű és oxidáltsági fokú (színű) üledékek rakódtak le a hosszú idő alatt. Az egykori folyóvízi környezetre az üledékek és annak szemcséinek szedimentológiai (üledékföldtani) és őslénytani (pl. uszadékfák, egyéb növényi maradványok) vizsgálataiból következtettek a kutatók.
A Fülei Konglomerátum Formáció csak itt fordul elő a felszínen, ezért védelme különösen fontos. A felmálló kavicsos anyagot a helyiek évtizedek óta sóderként hasznosítják.
A képen egy 300 millió évvel ezelőttről származó, megkövült hullámfodor tanulmányozható.
A feltárás helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
