Hullámfodor a Fülei Konglomerátumban

Jelen írásunkban egy kis dunántúli falu mellé látogatunk el, amelynek neve Füle. Ekkor szokták mondani, hogy ha valakinek nincs itt dolga, akkor nem megy oda. A földtanosoknak viszont ismerősnek kell, hogy csengjen a település neve!

Füle határában emelkedik a Kő-hegy, amely nem más, mint a helyiek szőlőhegye. Rajta sétálva kis présházak, hétvégi házak, gyümölcsösök és szőlősök tűnnek elő, a hegy tetejét pedig buja erdő borítja. A fák közé betérve egykori kis “bicskabányák” helyei látszanak, amelyekben sóderszerű üledékek találhatók. Vajon érdekes lehet ez nekünk? A válasz: igen!
A különféle szemcseösszetételű konglomerátumok és homokkövek a Dunántúl igen idős képződményei közé tartoznak, hisz koruk késő karbon (300 millió év). Ekkor a mai értelemben vett Dunántúli-középhegység még nem létezett, az ősét hordozó kőzetlemez egy olyan térszínen helyezkedett el, ahol magas hegyláncok húzódtak, közöttük medencékkel. A hegységkeret felől – amely nem más volt, mint a Variszkuszi-hegységrendszer – a medencék felé folyók kígyóztak, amelyek nagy mennyiségű hordalékukat ezekben teregették szét. Attól függően, hogy a folyóvízi rendszer melyik szakaszán (felső, középső vagy alsó) és melyik fáciesében (meder, ártér) működött éppen a folyó, különféle szemcseösszetételű és oxidáltsági fokú (színű) üledékek rakódtak le. Az egykori folyóvízi környezetre az üledékek és annak szemcséinek szedimentológiai (üledékföldtani) és őslénytani (például uszadékfák, egyéb növényi maradványok) vizsgálataiból következtettek a kutatók.
A Fülei Konglomerátum Formáció csak itt fordul elő a felszínen, ezért védelme különösen fontos. A felmálló kavicsos anyagot a helyiek évtizedek óta sóderként hasznosítják. A képen egy 300 millió évvel ezelőttről származó, megkövült hullámfodor tanulmányozható.

A feltárás helyét és a többi térképi  pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt