A jól oldódó mészkövekkel borított területeken a talajon átszivárgó és szénsavassá váló csapadékvíz kémiai értelemben oldja a meszes, karbonátos kőzeteket. Az ún. karsztosodási folyamatok eredményeként felszíni és felszín alatti karsztos formák jönnek létre, amelyek közül az egyik talán legkönnyebben felismerhető a víznyelő.
A meredek falu, tölcsér alakú képződmények saját kis vízgyűjtő területtel rendelkeznek, amelyről a víz a “tölcsérbe” távozik (a képen a kék nyilak), s nem egyszer szövevényes járatrendszereken át nyelődik el a kőzetek “gyomrában” található barlangokba. A víznyelők védett objektumok, hisz szennyeződések elnyelése esetén beláthatatlan károk keletkezhetnek a mészkőhegységekben, gondoljunk csak az ivóvízként is szolgáló karsztforrásokra!
A fotó helyszíne: Bükk-fennsík (Északi-középhegység), Bánkút térsége
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A karsztosodás
Ábra és szöveg: Veres Zsolt