A Bükk hegységről iskolai tanulmányainkból az juthat eszünkbe, hogy az mészkőből álló hegység. A Bükk fő tömegére ez igaz is, de már kevesebben tudják, hogy a terület Bükkaljának nevezett tájegységét vastag, több száz méter vastag, vulkáni robbanások során képződött tufa fedi.
Cserépváralja községtől északra, az erdő mélyén számtalan helyen bukkan elő a “fehéren vakító”, vulkáni eredetű riolittufa, amely 20-19 millió évvel ezelőtti (miocén földtörténeti kor) heves vulkánkitörések némának tűnő, de annál beszédesebb tanúja. A könnyen faragható, “puha” kőzet könnyen áldozatul esik a természet és az ember “faragási szenvedélyének”.
Több helyen a vulkáni törmelékes kőzetben mélyutak húzódnak, amelyek legtöbbike középkori eredetű. A települések között járó nehéz szekerek kerekeikkel feltörték a puha tufát, amelyet a lefolyó csapadékvíz és szél tovaszállított. Hosszú idő alatt több méter mély utak alakultak ki, amelyek kiválóan jelzik a tájban, hogy merre vezettek azok a fontos kereskedelmei utak, amelyek erekként hálózták be azt.

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése; Felszínfejlődés a belső és a külső erők kölcsönhatásában
– Magyarország természeti földrajza: Az Északi-középhegység

Ábra és szöveg: Veres Zsolt