A megújuló energiák közül (nap, szél, víz, geotermika, biomassza) a szelet tartják az egyik legtisztább, “legzöldebb” energiának, hisz felhasználása során semmilyen káros anyag nem kerül a légkörbe.
A szél a földfelszínnel közel párhuzamos, nyomáskiegyenlítő légcsere, amely a magasabbtól az alacsonyabb nyomású hely felé fúj. A szelet irányával és nagyságával jellemezhetjük, de ezen paramétereket a földfelszín különböző hatásai (pl. felszín érdessége, anyaga) erősen befolyásolhatják.
Azokon a földrajzi helyeken, ahol hellyel-közzel mindig fúj a szél valamilyen sebességgel, érdemes lehet magányos vagy csoportos (szélfarm) kivitelben erőművi méretű szélenergetikai berendezéseket telepíteni. Az akár 100 méternél is magasabb szélkerekek a szél mozgási energiájából elektromos energiát állítanak elő, amelyet átalakítás után a hálózatba táplálnak. A berendezések vihar- és villámvédelemmel ellátottak. Káros anyagot nem bocsájtanak ki, negatív hatásaik között a hang- és árnyékhatásokat, valamint a “tájképromboló képüket” szokták kiemelni.
Hazánkban a legszelesebb tájak az ÉNY-Dunántúlon találhatók, ahol a csatolt kép is készült (Soproni-hegység térsége).
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A levegőburok földrajza: A szél
– Magyarország természeti földrajza: A megújuló energiák
Ábra és szöveg: Veres Zsolt