A Duna völgyét nyugatról szegélyező dunaföldvári leszakadások anyaga a negyedidőszakban (azon belül a jégkorszakban vagy más néven a pleisztocénben) a szél által szállított, majd lerakott hulló por diagenizált (kőzettévált) anyaga, a lösz. Erre a lösszel fedett magasabb és árvízmentes térszín peremére épültek fel a folyót szegélyező ősi települések, így Dunaföldvár is. A jól védhető, termékeny talajú, vízmentes magaspartok azonban nemcsak pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek!
A homogén löszös rétegsorban olyan idősebb (már nem negyedidőszaki), agyagosabb betelepülések is találhatók, amelyek ha vizet kapnak, akkor rajtuk jó eséllyel alakulhatnak ki csúszópályák, amik pedig csuszamlások kialakulásához vezetnek. Több ilyen ún. szeletes csuszamlás is volt már Dunaföldvár térségében, amik komoly károkat okoztak a városi épületekben. A tömegmozgásokat felerősítik a löszre nehezedő épületek súlyai, valamint a nem megfelelő csatornázottság is.
Egy tényező ellen viszont az emberiség nem tud védekezni: a Duna ellen. A Duna völgye aszimmetrikusan süllyed, méghozzá a nyugati fele jobban, mint a keleti. Ennek hatására a Duna csúszik nyugat felé, s fokozatosan erodálja, mossa, áztatja a magaspartok anyagát.

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– A vízburok földrajza: A folyóvizek felszínformálása
– Magyarország természeti földrajza: Az Alföld (Mezőföld)

Ábra és szöveg: Veres Zsolt