Sátoraljaújhely felől Pálháza felé, a Hegyköz vidékén közlekedve, északias irányba tekintve három kis “puklira” lehetünk figyelmesek: a Gira-hegyre, a Csonkás-hegyre és a Mátyás-hegyre. Az Ősrögöknek is nevezett kis kiemelkedések hordozzák hazánk legidősebb, felszínen is kibukkanó kőzeteit.
A kőzetösszlet eredeti agyagos-kőzetlisztes alapanyaga valamikor a földtörténeti paleozóikum (óidő) elején (kb. 600-500 millió éve?) rakódhatott le egy mélyebbvízi tengeri üledékgyűjtőben ott, ahol a mai területet hordozó lemeztöredék éppen elhelyezkedett (sok ezer kilométerre a mai helyétől). A lerakódott üledékes összlet a területet ért tektonikai események hatására később a földkéreg mélyebb régióiba süllyedt, ahol a növekvő nyomás/hőmérséklet hatására metamorfózist (azaz átalakulást) szenvedett. Így jöttek létre azok a kvarcit-betelepüléses csillámpalák, alárendelten gneiszek és amfibolitok, amelyek erősen mállott formában a fent nevezett “Ősrögök” vízmosásaiban a felszínre bukkannak.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– Magyarország természeti földrajza: Az Északi-középhegység
Ábra és szöveg: Veres Zsolt