A Naprendszerünk központi égitestje, a Föld “éltetője”, a Nap elnevezésű csillag égi fénytüneményeivel szinte minden nap találkozhatunk.
Napközben, amikor az égitest magasabban jár, fehéres-sárgás fényével simogat minket, viszont a helyzet megváltozik, amikor a Nap a látóhatár (horizont) közelébe kerül, azaz reggel és este.
Földünk tengely körüli forgása miatt a Napot “lebukása” előtt a nyugati horizonton láthatjuk, s ilyenkor az égitestről érkező fénysugaraknak vastagabb légtömegen kell áthatolniuk, s hosszabb utat kell megtenniük, mint amikor magasan az égen van felettünk (pl. napközben). A szilárd és cseppfolyós, természetes és mesterséges eredetű részecskékkel teli légkörben a rövidebb hullámhosszú elektromágneses sugarak szinte teljesen “kiszóródnak”, csak a nagyobb hullámhosszú narancs és vörös sugarak maradnak meg. Ez a hullámhossz-eltolódás színeltolódással is jár, ezért látjuk a lebukó Napot narancsosan izzónak.
A csatolt szép kép (amelyet ma kivételesen nem láttunk el feliratokkal) a Balaton déli partjáról készült (Fonyódliget), a lebukó Nap a Badacsony elnevezésű bazaltos tanúhegy “mellett” látható épp.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A levegőburok földrajza: A levegő felmelegedése
Fotó és szöveg: Veres Zsolt