Az aktív vízfolyások egy síkvidéki területen a lejtés- és energiaviszonyoknak, valamint a szállított hordalék mennyiségének megfelelően építő és romboló munkát is végezhetnek. A hegyek “szorításából” az alföldekre kiérkező folyók nagy kanyarulatokat írhatnak le, amelyek belső oldalaik épülhetnek, míg a külsők pusztulhatnak.
Nagyobb árvizek alkalmával ezek a nagy túlfejlett kanyarulatok (meanderek) lefűződhetnek, s “kifli alakú”, csendes vizű tavak, azaz holtágak (morotvák) jöhetnek létre.
Hazánk területén a holtágak a folyók mesterséges “kiegyenesítéséhez” köthetők, s döntően a 19. század második felében születtek. Egy ilyen látható a tokaji Kopasz-hegy tetejéről készült fotón is, amely nem más, mint a Tisza egyik levágott kanyarulata (Kengyel-tó). Napjainkban a holtágak rekreációs és természetvédelmi célokat szolgálnak.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A folyóvíz felszínformáló munkája
Ábra és szöveg: Veres Zsolt