Hazánk bizonyos tájegységein (pl. Hajdúság, Bácska, Zselic) több tíz méteres vastagságban települ a felszínre egy sárgás színű, porózus, kb. 10-30% karbonáttartalmú, rétegzetlen, laza üledék, amely a lösz névre hallgat. A döntően kőzetliszt szemcseméretű (0,06-0,002 mm) ásványi alkotókból álló lösz (régies nevén sárgaföld) a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hidegebb szakaszaiban ülepedett ki a légkörből, a szél által szállított hullóporból.
Az egyveretű löszös összletekben helyenként sötétebb színű, magasabb agyag- és szervesanyag-tartalmú horizontok települnek, amelyeket paleotalajoknak hívunk. Ezek a löszképződés szüneteiben, a felmelegedésekkel jellemzett csapadékosabb klímaszakaszokban képződtek, amikor az eredeti felszín talajosodott (és akár be is erdősödött). Ezeket később újra lösz temette be.

A fotó helyszíne: Villányi-hegység (Dunántúli-dombság), Villánykövesd térsége

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– A kőzetburok földrajza: Földtörténet
– Magyarország természeti földrajza: A Dunántúli-dombság

Ábra és szöveg: Veres Zsolt