Számtalan helyen találunk hazánk hegyvidéki területein lejtőtörmelékeket (pontatlanul mondva kőtengereket), amelyek közül a legnagyobbak és a legszebbek magmás kőzetekhez köthetők (főleg andezit és bazalt). Vajon mi okozhatja azt, hogy ezek a kemény és ellenálló kőzetek “megadják magukat” és darabjaira hullanak szét? A válasz: a fagyaprózódás!
Magyarország területén a földtörténeti pleisztocénben (jégkorszakban) nem volt belföldi jégtakaró, hanem ún. periglaciális (“jégkörnyéki”) klíma uralkodott. Ezen a zord klímán a hegyvidéki területeink kemény vulkáni kőzetei egy fagyváltozékony övezetbe kerültek, ahol sűrűn ismétlődött a repedéseikbe beszivárgó vizek fagyása/olvadása. Ez a fagyaprózódásos folyamat hosszú idő alatt a kemény és repedésekkel átjárt kőzeteket szinte “felőrölte” (a víz megfagyása kb. 9%-os térfogatnövekedéssel jár).
A meredek lejtőkön felhalmozódó lejtőtörmelékek folyamatosan, de lassan, a gravitációnak “engedelmeskedve” mozognak a lejtőn (pár cm/év sebességgel). Ezért van az, hogy a növényzet nem tud rajtuk megtelepedni. Ez látható a Cserhátban található Nagy-hegy andezitjein kialakult lejtőtörmelékek esetében is.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– A kőzetburok földrajza: Felszínfejlődés a belső és a külső erők kölcsönhatásában
– Magyarország természeti földrajza: Az Északi-középhegység
Ábra és szöveg: Veres Zsolt