A száraz, növényzet nélküli, laza üledékekkel (pl. homokkal) fedett térszíneken az egyik legjelentősebb felszínformáló erő a szél. Az ún. eolikus (Aiolos = a szél istene a görög mitológiában) felszínformálás során a munkaképes szelek nagy mennyiségű anyagot tudnak egy adott területről kifújni, elszállítani, majd egy arra alkalmas helyen lerakni.
A pozitív domborzatú, felhalmozódásos (vagy idegen kifejezéssel akkumulációs) formakincs egyik legklasszikusabb formája a homokbucka. A meredek oldalú, csupasz felszínű buckákon a szél kisebb “mikroformák” kialakítására is képes: ilyen a képen is látható homokfodor, amely merőleges a szél irányára, a széllel “szembe néző” oldala lankásabb, az átellenes meredekebb.
A képen a Kiskunság futóhomokkal fedett hordalékkúp felszínének egy részlete látható, amelyet az erre csatangoló Duna szárazra került medreiből fújt ki a szél a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) végén.
A fotó helyszíne: Kiskunság (Alföld), Fülöpháza térsége
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A levegőburok földrajza: A szél és a csapadék felszínformáló tevékenysége
– Magyarország természeti földrajza: Az Alföld (Kiskunság)
Ábra és szöveg: Veres Zsolt