A tengerszint fölé több ezer méterrel kiemelkedő magashegységekben szemlélődve azt vehetjük észre, hogy a növényzeti övekben valamiféle függőleges tagolódás tapasztalható: a lombhullató erdők övét elhagyva fenyvesek, majd alhavasi/gyephavasi rétek következnek. De vajon hogyan lehetséges ez?
A tengerszint feletti magassággal felfelé haladva csökken az évi középhőmérséklet és az évi közepes hőingás, nő a fagyos és a hóval borított napok száma, valamint a csapadékmennyiség is, amelyeket helyi hatások tovább erősítenek. Ezekhez az “éghajlati emeletekhez” igazodik a növénytakaró is, amely függőleges övezetességet mutat.
A mérsékelt övi magashegységek kb. 1200-1500 m feletti hidegebb régióiban már csak a fenyőfélék találják meg a számukra megfelelő környezeti igényeket, amelyek 2000 m felé haladva egyre kisebbek és “csenevészebbek”. Ezt a zónát később lágyszárúakkal és törpe növésű fákkal tarkított gyephavasi rétek váltják fel. Ez szépen látszik a csatolt fotón is, ahol azonban a növényzeti övek helyzetét az évszázados erőirtások is erősen befolyásolták.

A fotó helyszíne: Radnai-havasok (Keleti-Kárpátok), Románia

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A természetföldrajzi övezetesség: A hegyvidékek övezetessége

Ábra és szöveg: Veres Zsolt