Középiskolai tanulmányainkból ismerős lehet a gombaszikla kifejezés: a sivatagokban a szél hatására létrejött bizarr formákat hívtuk így. A kárpáti magashegységi túráink során is találkozhatunk ilyen gombasziklákkal, pedig nem sivatagban vagyunk. Vajon mi kell ahhoz, hogy a szél a kőzetek “faragásával” ilyen formákat tudjon létrehozni?
A képen is szereplő Bucsecs hegység fő felépítő kőzetei a konglomerátum, a homokkő és a mészkő. A homokköves térszíneken található kőzetek az aprózódás (pl. fagyaprózódás) hatására ásványi alkotóelemeikre esnek szét (pl. a 7-es keménységű kvarcra, amely a homokkő egyik fő ásványi alkotója). A 2000 m fölé nyúló, növényzet nélküli vad sziklaszirteken a szél akadálytalanul száguldhat át és sodorhatja magával a homokkőből kipergett kvarcokat.
A felszín felett száguldó kvarcok egymással és az útjukba eső kőzetekkel ütköznek, és csiszolják, marják azt. Hosszú idő alatt a felszínen lévő sziklatömbökből karcsú nyakon álló gombaszikla lesz. Ennek az oka, hogy a szél csak bizonyos, párszor 10 cm-es magasságba tudja felemelni a kvarcszemcsék nagy részét, és marni a kőzeteket. Ezért van az, hogy ahol mart a szél, ott elkeskenyedik a kőzettest (anyaghiányos lesz), ahol nem, ott pedig “fejként” marad meg az eredeti méret torzója.
A fotó helyszíne: Bucsecs-hegység (Déli-Kárpátok), Románia
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A levegőburok földrajza: A szél és a csapadék felszínformáló tevékenysége
– A Kárpát-medence természeti földrajza: A Déli-Kárpátok
Ábra és szöveg: Veres Zsolt