A budai Várnegyedet a pesti oldalról szemlélve látható, hogy az egy fennsíkszerű, minimális szintkülönbségekkel jellemezhető térszínen fekszik, viszonylag magasan a Duna szintje felett. Ez a plató nem más, mint a Duna egyik terasza.
A földtörténeti pleisztocénben (jégkorszakban) hazánk folyói közül több is alakított ki teraszokat, köszönhetően a klíma és/vagy tektonikai viszonyok változásainak. Ennek az volt a lényege, hogy egy terület emelkedése és/vagy a klíma csapadékosabbá válása miatt az ott lévő folyó munkavégző képessége megnőtt és bevágódott abba a térszínbe, amelyiken éppen keresztülfolyt. Az emelkedés megszűnése és/vagy a klíma szárazodása miatt a bevágódás megállt és a folyó inkább szélesítette a völgyét. Ha az imént leírt folyamat a folyó egy adott szakaszán többször is megismétlődött, akkor a folyót kísérő, egymás felett elhelyezkedő folyóteraszok jöttek létre.

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A folyóvíz felszínformáló munkája
– Magyarország természeti földrajza: A Duna (és Budapest)

Ábra és szöveg: Veres Zsolt