Ha egy vízrajzi térképre pillantunk, akkor a magyarországi folyók “nyomvonalának” jól ismert képe rajzolódik ki előttünk. De nem volt ez mindig így! Pár millió évvel ezelőtt például a Duna a Dunántúlon folyt keresztül, és a mai Horvátország területén található tóban fejezte be útját. A Tisza és a Körösök vízrendszere sem a ma ismert helyén volt megtalálható, csak az elmúlt pár ezer, pár tízezer évben kerültek oda, ahol ma is vannak. A folyókat mindig a legintenzívebben süllyedő alföldi területek vonzották magukhoz.
Az elmúlt évszázadokban már nem a földtani folyamatok, hanem az ember irányította a folyók útját, gondoljunk csak a 19. század második felének nagy folyamszabályozásaira. A kacskaringós folyók “kiegyenesedtek”, elhagyott medreik, holtágaik feltöltődtek, betemetődtek. Egy ilyenre láthatunk példát a csatolt fotón is, ahol a Berettyó egy elhagyott medre látszik. A szabályozott folyót árvízvédelmi töltések közé szorították, de az egykori, szabályozás előtti meder kontúrja szépen kirajzolódik, főleg belvizes időszakokban.
A fotó helyszíne: Berettyó-Kálló-köze kistáj (Tiszántúl), Gáborján község térsége
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A folyóvíz felszínformáló munkája; Gazdálkodás a vizekkel
Ábra és szöveg: Veres Zsolt