Hosszú cserháti geokéktúra vándorlásunkat a Szendehelyhez tartozó Katalinpusztán fejeztük be, a Naszály északnyugati lábánál. Innen további utunk már a Börzsöny bércei között halad, ahol a cserhátihoz képest egészen más jellegű túraterep fogad minket. Komoly szintemelkedések, hatalmas erdőségek, félelmetes vulkanikus sziklaképződmények, árnyas és vad patakvölgyek, mesés kilátóhelyek váltogatják egymást, településeket pedig szinte alig találunk. A már-már magashegységi érzést imitáló, örök álomra szenderült ősvulkán közel 60 km-es OKT-szakaszával embert próbáló túrát kínál, de a földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékek mindenért kárpótolnak. Irány a Börzsöny és a kövek világa, kalandra fel!

A Duna, az Ipoly és a Nógrádi-medence által határolt 600 km2 területű Börzsöny a földrajzi értelemben vett Északi-középhegység legnyugatibb tagja. Vulkanikus geológiai képződményei azonban folytatódnak a Visegrádi-hegységben is, hisz a Duna megjelenése előtt „a két testvér vulkán” kialakulása és fejlődése szoros kapcsolatban állt egymással.
A mai Börzsöny térségében a középső-miocén bádeni korszakában, kb. 16,5–16 millió évvel ezelőtt kezdődött el a vulkanizmus (méghozzá sekélytengeri környezetben), s kisebb-nagyobb megszakításokkal 2,5–3 millió éven át tartott. A Kárpát–Pannon térség lemeztektonikai folyamatai által generált vulkanizmus során éppúgy keletkeztek kiömlési (effuzív) vulkanikus kőzetek (pl. andezit, dácit), mint törmelékesek (azaz piroklasztikusok; pl. andezittufa, dácittufa), bár utóbbiak előfordulása alárendeltebb. A csendesebb, lávát szolgáltató és a hevesebb, robbanásos vulkáni működések előtt, és azok lezárulta után tengeri üledékes kőzetek is lerakódtak (pl. agyagkő, márga, homokkő, mészkő), amelyek a hegység peremein bukkannak a felszínre (pl. a vadregényes Honti-szakadéknál vagy Zebegény térségében). A börzsönyi vulkanizmust több helyen (pl. Nagybörzsöny környéke) erős hidrotermális tevékenység kísérte, melynek színes- és nemesfémeit a középkor óta bányászták a területen.
A börzsönyi vulkánok álomba szenderülése óta a külső erők (pl. víz, jég, szél) vették birtokukba a területet, s az ősi, elsődleges vulkáni formákat jelentősen átalakították, lepusztították. A különféle típusú kőzetekből álló vulkáni felépítményeken látványos formakincs alakult ki, amelyeket többek között a kéktúra útvonalai mentén tanulmányozhatunk.

 

A nógrádi Várhegy kialakulása

Katalinpuszta és Szendehely után (bélyegzőhelyek) az OKT útvonala a Keskeny–bükki-patakot követve érkezik meg a Verőcéhez tartozó Magyarkútra, majd egy kis szuszogtatóval a Nagy–Kő-hegy szép kilátást adó csúcsára (utóbbi helyeken szintén bélyegezni kell). Innen már csak közel 5 km-es gyaloglás vár ránk, és befutunk a megye legősibb településére, Nógrádra, ahol egy különleges földtudományi csemege vár ránk.

Nógrád vára egy kora nyári reggelen

Már messziről uralja a tájat a település fölé közel 100 m-es relatív szintkülönbséggel tornyosuló, középkori erősség romjaival koronázott Várhegy csúcsa. A hegy anyaga a földtörténeti miocén kor bádeni korszakában (kb. 15–13 millió évvel ezelőtt) zajló vulkáni működés során keletkezett kőzet, a dácit. Az Erdély római kori nevét őrző kőzetet alaposabban tanulmányozva szabad szemmel is szépen kivehetők a fehér és szürke színű plagioklászföldpátok, valamint a sötétebb, hatszöges alakú csillámok, a biotitok. A biotitok dominanciája miatt az itteni kőzetet a biotitdácit névvel is illetik.
A Várhegy kialakulását tekintve egy ún. monogenetikus dagadókúp. A monogenetikus azt jelenti, hogy a Várhegy nem tartozott a Börzsöny fő tömegét létrehozó vulkanizmushoz, hanem attól távolabb, egy kisebb méretű, egyszeri működésű magányos kitörési központot alkotott. Dagadókúp pedig azért, mert a mélyből felnyomuló sűrűn folyó (viszkózus) dácitos magma nem folyt szét a felszínen, hanem belenyomult azokba a tengeri üledékes kőzetekbe, amelyek már jóval korábban lerakódtak a területen. A lassan kihűlő, gomba alakú magmatömeget később a külső erők hámozták ki a lazább tengeri üledékek „fogságából”. Az agyagos, homokos üledékek és a dácit kontaktusa a Várhegy északnyugati oldalában tanulmányozható. A dácit tartóssága, jó megmunkálhatósága és dekoratív mivolta miatt alkalmas volt a középkori vár felépítésére is.
A Várhegy platóján már a népvándorlás korában kezdetleges földvár állott, amelyet a szlávok Novigrádnak, azaz Újvárnak neveztek. Első említésével Anonymus krónikájában találkozunk. A Felvidék felé vezető utat védelmező erődöt a honfoglaló magyarok később továbbfejlesztették, és Nógrád megye katonai–igazgatási központjává tették. A vár története során sűrűn cserélgette gazdáit, például 1544–94 és 1663–85 között török kézen is volt. 1685-ben egy villámcsapás következtében felrobbant a lőporraktárnak használt Öregtorony, és a vár többi része is súlyosan megrongálódott, amelyet később már nem újítottak fel, pusztulásnak indult.
A vár megmaradt romjai viszont még így is lenyűgöző látványt nyújtanak a Várhegy kicsiny platóján, akárcsak a falak mellől a Börzsöny erdővel fedett vulkáni kúpjai.

 

A Magas-Börzsöny vulkanizmusa

Nógrád után a hegység legmagasabb pontjáig, a Csóványosig kb. 12 km és közel 800 m szintemelkedés vár ránk. A Saj-kút és a bükkösökkel ékesített Három-hárs érintésével jutunk fel a Csóványosra, ahol a 2014-ben felújított, közel 23 m magas és modern kilátóvá lett geodéziai mérőtoronyból pazar körpanorámában lehet részünk. A hegység „tetején” állva kevesen gondolnak abba bele, hogy a magas-börzsönyi vulkán működésekor a mai Csóványos térsége akár 1500 m magas is lehetett, ellenben a mai 938 m-rel. De vajon hogyan lehetséges ez?
A Börzsöny központi részének felépülésére a börzsönyi vulkanizmus utolsó fázisában (kb. 14–13 millió évvel ezelőtt) került sor, amikor is több vulkáni kitörési centrum alkotta ún. lávadóm-együttes alakult ki, már nem tengeri környezetben. A lávadóm gyakorlatilag a lávaöntés egy speciális formája, amikor a vulkáni kúp kráteréből kitüremkedő viszkózus (sűrűn folyó) láva nem folyik szét, hanem gyakorlatilag „hozzáforr” a vulkán tetejéhez, egyre meredekebbé és instabilabbá téve azt. Ennek természetesen meglesznek a maga következményei is, amivel a cikk későbbi részében foglalkozunk!

A börzsönyi kaldera a Csóványosról

A hatalmas és egységes magas-börzsönyi vulkáni felépítmény komoly mennyiségű andezites jellegű vulkáni anyagot (térfogata akár 25 km3 is lehetett!) „eresztett” a felszínre, amely a kutatások tanulsága szerint több kisebb-nagyobb kráterből származhatott (ezek ráadásul nem is feltétlenül egy időben működtek). Az akár 1500 m-es magasságot is elérő Magas-Börzsöny felépítményét a vulkanizmus befejeződése után a külső erők (pl. víz, jég) lepusztító tevékenysége formálta tovább. A tektonikus mozgások (emelkedések és süllyedések) és a változó éghajlati körülményekhez igazodó felszínlepusztulás hatására az ősvulkán magasságából több száz métert veszített, így ma már az 1000 métert sem éri el.
A Csóványos kilátójából észak–északnyugat felé tekintve egy óriási, patkóalakhoz hasonló, elnyújtott forma rajzolódik ki, amelyet gerincek jelölnek ki (pl. Holló-kő, Nagy–Hideg-hegy, Godóvár), tengelyében pedig a Fekete-völgy húzódik. Ez nem más, mint egy hatalmas, szakmai kifejezéssel eróziós kaldera maradványa, amely a magas-börzsönyi vulkáni felépítmény lepusztulásával alakult ki. Kialakulásában szerepet játszottak tektonikus mozgások, óriási tömegmozgások (pl. csuszamlások), no és persze a külső erők lepusztító tevékenysége is.
Az erdővel borított csendes tájat szemlélve nehéz elképzelni azt, hogy a miocénben vulkánok ontották magukból a lávát és a törmeléket, bevilágítva az akkori éjszakai égboltot.

 

A Korona-kő, a Szabó-kövek és társaik “lelkivilága”

A csóványosi nézelődés után a kék ösvényen délnyugat felé, a Nagy–Hideg-hegy irányába indulunk tovább. A turistaúton bandukolva bizarr, égbe törő sziklaképződményekre lehetünk figyelmesek, amelyek a Nagy–Hideg-hegyig elkísérnek minket. Ilyen például nem messze a Csóványostól található Korona-kő vagy tovább haladva a Katalin-szikla és a Szabó-kövek. De vajon hogyan is alakulhattak ki ezek a sziklaóriások?

A Korona-kő a Csóványos szomszédságában

Korábban már szóltunk róla, hogy kb. 14–13 millió évvel ezelőtt a Magas-Börzsöny vidékén óriási lávadóm-együttes épült ki, amelyek a tetejükön, a kráterek peremén feltorlódó lávatestek miatt rendkívüli módon meredekké váltak. Az instabillá váló lávadómok saját súlyuk miatt egymás után omlottak össze, melyek anyagából ún. izzófelhők alakultak ki. A hatalmas, egy tömegben lezúduló izzó áradatok a terep mélypontjait (pl. a vulkánok oldalában található völgyeket, vízmosásokat) követték, s belőlük ún. blokk- és hamuárüledékek rakódtak le. Ezek az üledékek rosszul osztályozottak: ezt azt jelenti, hogy az autónyi blokkoktól a legfinomabb vulkáni porig szinte minden szemcseméret megtalálható bennük, alapvetően szögletes, tehát nem lekerekített szemcsék formájában.
A látványos sziklaképződmények tehát úgy értelmezhetők, hogy az egykoron jóval magasabb vulkáni felépítmény kráterei felől érkező izzófelhők anyaga az egykori völgyek tengelyét követve zúdult alá, majd állapodott meg a vulkán középső és alsó részén. Ennek megfelelően napjainkban a sziklák tövében kuksolva egy ősi völgy mélyén állunk, ahonnan az egykori völgykitöltő blokk- és hamuárüledékeket az erózió preparálta ki környezetükből. Ezek a kaotikus szövetű durvatömbös breccsák szépen tanulmányozhatók az OKT útvonala mentén, a Csóványos és a Nagy–Hideg-hegy között, azaz a magas-börzsönyi kaldera keleti peremén.
A sziklatornyok kipreparálódásában a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hideg szakaszaiban intenzíven „működő” fagyaprózódásnak volt döntő szerepe, az ún. periglaciális („jégkörnyéki”) éghajlaton. Az egykori völgykitöltő képződmények a külső erők lepusztító tevékenységével szembeni ellenállásukat annak köszönhetik, hogy a nagyobb kőzetblokkok tágulását és zsugorodását jól tűri a cementáló, finomszemcsés kötőanyag (idegen kifejezéssel mátrix), azaz az összetömörödött vulkáni hamu. Természetesen vándorlásunk során nem csak ezekkel a kőzettípusokkal találkozunk, hanem az egykori andezites lávaárak erózió által megbontott kőzettestei is szép számmal képviseltetik magukat.
A kaldera peremén a Csóványostól kb. 3 km-es séta után érjük el a Nagy–Hideg-hegyet. Útközben, ha időnk engedi, tegyünk egy kis kitérőt a Hangyás-bérc szép kilátóhelyéhez, ahonnan a kaldera belsejére, a Fekete-völgyre és mellékvölgy rendszerére csodálkozhatunk rá.
A Nagy–Hideg-hegyen ne felejtsünk el bélyegezni, na és persze felfrissülni az 1936-ban elkezdett, s teljesen csak 1947-re elkészült turistaházban. Innen egy kis pihenő gyanánt közel 6 km-es ereszkedés vár ránk a Kisinóci Turistaházig (szintén bélyegzőhely).

 

A Dunakanyar kialakulása

A Kisinóci Turistaháztól már nem kell sokat gyalogolnunk a településről elnevezett kis medencében elhelyezkedő Kóspallagig. Innen az OKT útvonalán kb. 5 km-t baktatva, kitérőt tehetünk a Toronyalja-tó fölött omladozó Pusztatorony, valamint az onnan nem messze megbújó egykori pálos kolostor maradványaihoz. A lehetséges kitérő után már csak pár kilométer és Törökmezőre érkezünk (bélyegzőhely). Itt, a forrásokkal övezett Törökmezőn és a közeli Kövesmező térségében is előbukkannak már olyan kőzetek, amelyek nem vulkanikus eredetűek. A vulkanizmus befejeződése után sekély, szubtrópusi meleg tengervízben rakódott le az ún. lajtamészkő, amely rendkívül gazdag ősmaradványokban (pl. kagylók, csigák, korallok). A mészkő több helyen is előbukkan Kövesmezőig tartó utunk során, sőt Zebegény mellett bányásszák is (Bőszobi-bánya). Hosszú kaptatók után hamarosan a Hegyes-tetőn emelkedő Julianus-kilátóban találjuk magunkat, ahonnan pazar kilátás nyílik hazánk egyik legszebb tájára, a Dunakanyarra. De vajon hogyan is alakult ki ez a festői völgyszoros? A méltóságteljes Dunát szemlélve azt gondolhatjuk, hogy a folyó mindig is itt volt, s körülöttünk minden állandó. Ezt emberi léptékben gondolkozva talán kijelenthetjük, de évmilliók távlatából tanulmányozva a folyamatokat ez egyáltalán nem igaz!

A Dunakanyar a Hegyes-tetőről

A földtörténeti pliocén korban (kb. 5,3–2,5 millió évvel ezelőtt) a Duna még nem a Visegrádi-szorosban folyt, hanem a Dunántúlon délies irányba tartott a mai Horvátország északi részén elhelyezkedő, a Pannon-tó utódjának számító Horvát–Szlavón-tó irányába. A később bekövetkezett szerkezeti események miatt (bizonyos területek emelkedtek, míg mások süllyedtek) a Duna a pliocén végén vagy a pleisztocén elején jelenhetett meg a Dunakanyar térségében, kb. 2,5–2 millió évvel ezelőtt. Ekkor a terület természetesen nem így nézett ki, mint napjainkban: a Dunát 10–15 km széles tengeri üledékekkel feltöltött síkság kísérte, amelyet a Börzsöny és a Visegrádi-hegység mindössze pár száz méterrel kiemelkedő, erősen lepusztult vulkánjai öveztek. A Dunakanyar látképében ma meghatározó Szent Mihály-hegy mindössze kb. 50–100 m-re dughatta ki a „fejét” a laza üledékek takarója alól.
A komolyabb változás a pleisztocénben (jégkorszakban) vette kezdetét: hiába a vulkánok további lepusztulása a változó éghajlat hatására, a függőleges kéregmozgások miatt a Dunakanyar térségét legalább 300 m-es kiemelkedés érte, viszonylag gyors tempóban. Az emelkedő területtel lépést tartva a Duna lassan belefűrészelte magát a Börzsöny és a Visegrádi-hegység kemény vulkáni kőzeteibe, s az utóbbi 300 ezer évben létrehozta hazánk egyik legkiesebb táját, a folyóteraszokkal kísért Dunakanyart. A kiemelkedés még ma is tart (kb. 2 mm/év), s ezzel párhuzamosan természetesen a Duna mélyebbre vágódása.
De miért Dunakanyar a Dunakanyar? A tájat szemlélve láthatjuk, hogy a folyó a Szent Mihály-hegyet nemes egyszerűséggel kikerüli, egy U alakú kanyart írva le. Ennek az oka, hogy a Duna a területre kerülésekor olyan alacsonyabb és könnyebben „leküzdhető” helyeket keresett, ahol kifolyást tudott találni a Nagyalföld irányába. A Szent Mihály-hegy anyaga kemény andezitbreccsa, amit a Duna inkább kikerült, minthogy átfűrészelte volna. Az iránymutatást segítette a Visegrádi-hegységben található hatalmas, tömegmozgás által kialakult, észak felé nyitott patkó is, amelyről már következő geotúránkon esik szó.
Börzsönyi és egyben Északi-középhegységi geokéktúránk a Duna partján fekvő Nagymaroson ér véget, ahol a bélyegzés és egy jó korsó ital után komppal kelhetünk át Visegrádra.

 

Írta és fotók: Veres Zsolt geológus (a teljes cikk a Turista Magazin 2019. évi szeptemberi számában jelent meg)