Upponyi-hegység, Bükk

A kék sáv jelzéssel megjelölt, közel 85 km-es bükki túraútvonal hazánk legnagyobb átlagmagasságú és több tekintetben is legváltozatosabb hegységén halad keresztül. A különböző korú és típusú kőzeteken rendkívül változatos domborzat alakult ki az elmúlt évmilliókban, amelyek nagy részét érinti az Országos Kéktúra útvonala. A Bükk turistaútjait járva egy földtörténeti időutazáson vehetünk részt, ahol a kőzetek nyitott könyvként mesélnek a régmúlt idők geológiai eseményeiről. Sorozatunk folytatásában ezek közül mutatunk be egy csokorra valót a Bükk-vidék középtájáról. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A tágabb értelemben vett Bükk legősibb kőzetei az északi területeken és az Upponyi-hegység vidékén fordulnak elő. Itt a földtörténeti óidő (paleozóikum) ordovícium és perm időszakai között (kb. 450–250 millió éve) képződött üledékes kőzetek, majd később különféle mértékben metamorfizálódott változataik (pl. agyagpala, kristályos mészkő) fordulnak elő. A Bükk fő tömegét viszont különféle középidei (mezozós) üledékes kőzetek (pl. mészkő, dolomit) építik fel, méghozzá jelentős vastagságban. Ilyen triász időszaki mészköveken gyalogolhatunk például a Bükk-fennsík dolinákkal és víznyelőkkel tarkított felszínén, és a „bükki kövek” merész leszakadásain is. A jura időszak már kevesebb földtani képződménnyel képviselteti magát (főleg a délebbi területeken), de például a Szarvaskő környéki bazaltos képződmények ide tartoznak. A juránál fiatalabb kőzetek/üledékek már csak foltokban jelennek meg, kivéve a Bükkalját fedő nagy vastagságú vulkáni tufákat (ezeket nem érinti az OKT útvonala).

 

Az ismeretlen Damasa-szakadék

Az Országos Kéktúra bükki szakasza a Sajó mellett fekvő Putnokról indul (bélyegzőhely). A Határ-völgy végigjárása után az Uppony feletti Szilas-tetőn találjuk magunkat. A Köbölic-tető térségében a kék sáv jelzésből kelet felé kiinduló kék kereszt jelzésen érdemes egy rövid kis kitérőt (összesen kb. 4 km) tenni egy egyedülálló és látványos földtudományi értékhez, a misztikus Damasa-szakadékhoz.

A Csom pataka által létrehozott Egres-völgy völgyfőjének közelében található szakadékról azt gondolhatnánk, hogy a völgyi vízfolyás eróziós tevékenysége hozta létre. Ez az esetek döntő többségében így is lenne, a Damasa-szakadék kialakulása viszont ennél prózaibb, s az ok természetesen a földtani felépítésben keresendő. A szarmata korszak elején (kb. 13 millió éve, a miocén korban) a területen andezites jellegű vulkanizmus indult meg, amely több tíz méter vastag vulkáni anyagot produkált. Az így megszületett andezit-agglomerátumnak nevezett vulkáni törmelékes összlet jellegzetessége, hogy a legfinomabb portól a több köbméteres tömbökig szinte minden átmérőjű törmelékszemcse előfordulhat benne. A vulkáni rétegsor a már korábban lerakódott tengeri (pl. márga, agyagmárga) és folyóvízi üledékekre, ill. részben azok közé települt, mivel a vulkáni működés “vizes” környezetben zajlott.
A laza és az agyagtartalma miatt csuszamlásra hajlamos üledékeket, valamint a rájuk telepedő vulkáni anyagot a Csom pataka eróziója nyitotta meg lassú bevágódása következtében. Ennek hatására a nehéz vulkáni anyag az üledékek megcsúszása miatt hatalmas blokkokra hasadozva „sétált le” az alatta lévő völgybe, létrehozva a Damasa-szakadékot. Láthatjuk tehát, hogy a látványos földtudományi értéket nem folyóvízi erózió, hanem tömegmozgás hozta létre, különlegessé és egyedivé téve annak kialakulását. A hatalmas szakadás kialakulási idejéről kevés információnk van, de egyes kutatók szerint a 19. század közepének földrengései is elősegíthették azt. A hatalmas lecsúszott kőzetblokkok között labirintusszerű, zegzugos ún. álbarlangok alakultak ki.
A kitérő után a kék kereszt, majd a kék háromszög jelzésen juthatunk vissza az Országos Kéktúrára. A kéken Uppony felé vándorolva hamarosan a Három-kőhöz érkezünk, ahol a szép kilátás mellett a Damasa-szakadékból már ismerős miocén andezit-agglomerátumokat is tanulmányozhatjuk. Ne feledjük: óvjuk, védjük a természet értékeit, hisz a Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Lázbérci Tájvédelmi Körzetben járunk, akárcsak az elkövetkező Upponyi-szoros esetében!

 

Hazánk legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros

A Három-kőtől pár kilométeres ereszkedés után a festői Uppony községben találjuk magunkat, ahol feltölthetjük készleteinket, bélyegezhetünk, és akár meg is szállhatunk. A települést kelet felé elhagyva hófehér sziklafalakkal szegélyezett árnyas szurdokba jutunk. Megérkeztünk hazánk legnagyobb és leglátványosabb szurdokvölgyébe, az Upponyi-szorosba.
Az Upponyi-hegység a Bükk északi szomszédságában helyezkedik el, ezért kevésbé közismert, mint délebbi „nagytestvére”. A terület pedig maga a geológiai paradicsom! Az erdőkkel fedett, változatos domborzatú hegység magyarországi szinten idősnek mondható kőzetféleségekből épül fel, amelyek üledékanyagai a paleozóikum ordovícium és karbon időszakai között (kb. 450–300 millió éve) rakódtak le. Az eredetileg homokos, agyagos és meszes üledékek a földtörténet későbbi szakaszában a földkéreg mélyebb régióiba kerültek, s különböző mértékben metamorfizálódtak (nagyobb nyomáson és/vagy hőmérsékleten átalakultak). Az így létrejött metahomokkövek, agyagpalák, kovapalák és kristályos mészkövek építik fel az Upponyi-hegységet, amelyek több helyen előbukkannak a kéktúra útvonala mentén, a Lázbérci-víztároló térségében.

A szűkebb értelemben vett Upponyi-szorost az aljában folydogáló Csernely-patak bevágódása hozta létre az elmúlt pár millió évben, lépést tartva a mészkőrög lassú emelkedésével. A szurdokosodás folyamatát a mészkőben haladó törésvonalak is segítették. A helyenként 50 m mély szurdok a devon időszaki ún. Upponyi Mészkőbe vágódott bele, amely kb. 400 millió éve rakódott le az itt hullámzó meleg, sekélytengeri lagúna vizében. A szürkésfehér, vastagpados kifejlődésű üledékes kőzetben ne keressünk ősmaradványokat, hisz azokat a későbbi (kréta időszaki) metamorfózis teljesen megsemmisítette.
A szurdokosodásnak, a szénsavas víz oldó munkájának, valamint a repedéseket tágító kifagyásos folyamatoknak köszönhetően a szurdok oldalaiban több tucat barlang jött létre, amelyek közül többen gazdag régészeti leletanyagot is találtak. Ilyen például a szurdokból a kék barlang jelzésen át megközelíthető, szigorúan védett Sima–kői-barlang. Ha időnk engedi, érdemes kitérőket tennünk a szurdok északnyugati része felett őrt álló kereszthez (Kalica-tető gerince), valamint a szemben vele magasodó Eszkála-tetőre is. A szép kilátás a szurdokra mindkét helyen kárpótol a szuszogtatókért!
Az OKT útvonala az Upponyi-szoros után az 1967–68 között létesített Lázbérci-víztároló nyugati partján halad, a térség kőzetformációit bemutató geológiai feltárások mellett. Dédestapolcsány településnél hagyjuk el az Upponyi-hegységet és rövid séta után, Mályinka térségében már a szűkebb értelemben vett Bükk ösvényeit tapossuk, ahol további földtani csodák várnak ránk.

 

A Bálvány és a földtörténet nagy kihalása

A szép református templomáról és a mellette álló fa haranglábjáról nevezetes kis hegyi falu, Mályinka (bélyegzőhely) elhagyása után a kék ösvény a Bükk erdőrengetegébe „veti magát”. A Vár-völgyből kemény szuszogtatóval érjük el a szép kilátást adó Dédes-vár és Kis-vár mészkőkúpjait, majd további hosszú vándorlás vár ránk Bánkútig. Mielőtt kiérne a kék jelzéssel ékesített turistaút a bánkúti országútra, érdemes nyugat felé egy pár perces kitérőt tennünk. A jelzetlen erdészeti út a Bálvány keleti és északi oldalában kacskaringózik, miközben több helyen feltárja a területet felépítő geológiai képződményeket. Ezek közül az egyik feltárás olyannyira híres, hogy távoli kontinensek kutatói is gyakran látogatják. De vajon miért is?
A földtörténeti paleozóikum végén, a perm és a triász időszakok határán (kb. 250 millió éve) komoly krízis érte a Föld akkori élővilágát, amely hatására a tengeri fajok több mint 90%-a kipusztult. A kutatók több elméletet is kidolgoztak, de a legvalószínűbb ok a Szibériában zajló vulkanizmus hatására bekövetkező globális felmelegedés, és annak direkt/indirekt hatásai voltak. Kevés olyan hely van a Földön, ahol ez a fontos esemény kézzel fogható és kalapálható formában jelen lenne. Kivéve a Bálvány–É szelvény, amely folyamatos tengeri rétegsorban mutatja be a fent megnevezett esemény perm/triász üledékes rétegeit.

Az OKT útvonaláról kb. 900 m-es sétával elérhető mesterséges földtani feltárás alsó részén egy fekete, sötétszürke színű mészkő tanulmányozható, amely ősmaradványokban igen gazdag. Ezt a földtani összletet a szakemberek Nagyvisnyói Mészkőnek nevezik, s a perm időszak végének meleg sekélytengereiben rakódott le. Erre egy kb. 1 m vastag agyagmárga települ, amely a perm/triász időszakok határát rögzíti (és a nagy kihalási eseményt), ugyanis ezen rétegek már szegények ősmaradványokban. Az ún. „határagyagra” települő lemezes mészkő már triász korú (Gerennavári Mészkő), s újból megjelennek benne az egykori élőlények mikroszkópikus maradványai, jelezvén az élővilág lassú visszatérését, regenerálódását a tengeri életközösségekben.
Ezek a triász időszaki rétegek innen visszafelé haladva, egy kb. 600 méterre lévő feltárásban szépen tanulmányozhatók. A Bálvány–K jelű feltárást könnyen meg fogjuk ismerni, hisz egy szép gyűrődés mellett fogunk elhaladni az erdészeti út bevágásában. Ne feledjük az alapszabályt: mindent a szemnek, semmit a kéznek, hisz az „élettelen” földtani értékek is épp oly fontosak és sérülékenyek, mint az élő társaik!
A bánkúti bélyegzés és frissülés után a kék ösvény a Bükk-fennsík és a „bükki kövek” mesés karsztvilága felé veszi az irányt, ahol újabb földtani kalandok várnak ránk.

 

„Karsztparadicsom” a Bükk-fennsíkon és a „bükki köveken”

Bánkút után a kéktúra kaszálókkal, legelőkkel, borókákkal és erdőfoltokkal tarkított, kis szintemelkedést mutató térszínre érkezik. Hazánk legmagasabbra nyúló „sík” felszínén, a Bükk-fennsíkon járunk, amely 600–950 m tengerszint feletti magasságban hullámzik.

A terület fő kőzete a jól oldódó triász időszaki Bükkfennsíki Mészkő, amely a gazdag felszíni és felszín alatti karsztos formakincset hordozza. A fennsíkra lehulló csapadékvíz a talajon átszivárogva szén-dioxidot vesz fel, amely hatására szénsavassá válik. A savas kémhatású víz kémiai reakcióba lép a mészkővel, amelyet oldani kezd. Az így kialakuló meszes víz elszivárog, s az anyaghiányossá váló kőzeteken különféle alakú és méretű negatív formák alakulnak ki. Ilyenek például a tölcsér alakú víznyelők, a tál alakú dolinák (töbrök) vagy az ezek összeolvadásából létrejövő változatos formájú mélyedések, például az uvalák (ikertöbrök) vagy a völgyek mentén elhelyezkedő sordolinák. Ilyen karsztos felszíni formákat tanulmányozhatunk a Mély–sár-völgy, a Kis–sár-völgy, a Zsidó-rét (Mohos-töbör) és a Keskeny-völgy térségében is. A különleges és védett növényzettel „kibélelt” dolinák alján még a nyári éjszakákon is fagypont alatt lehet a hőmérséklet, hisz a hideg levegő lecsorgása miatt ún. fagyzugos területeknek számítanak.
A Keskeny-rét elhagyása után emelkedésbe kezdünk, s hamarosan felérkezünk a Bükk-fennsík perembérceinek legmagasabbikára, a 950 m magas Tar-kőre. A Bükk-fennsíkot délről az ún. „bükki kövek” (pl. Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő) határolják, amelyek fehéren vakító meredek leszakadásai mintegy uralják a tájat. A szigorúan védett barlangokkal (pl. Tar–kői-kőfülke) és felszíni karsztos formákkal (pl. karrokkal vagy más néven „ördögszántásokkal”) tarkított vad sziklakolosszusok kialakulása sokáig vitatott volt a szakemberek körében. A „kövek” anyagát alkotó kemény triász mészkőrétegek alatt olyan palás szerkezetű kőzetek találhatók „begyűrve”, amelyek ötször jobban pusztulnak a mészkőnél. Ezek kimállottak, kiperegtek a rájuk támaszkodó mészkőrétegek alól, hatalmas szakadásfalakat hozva létre a „kövek” személyében (a folyamatot szerkezeti mozgások is kiegészítették).

A „bükki kövek” legnyugatibb óriása a Bél-kő, amely a kékről a sárga–zöld sáv és a sárga háromszög jelzéseken érhető el, mintegy 15 perc alatt. A turistaút végén egy hatalmas, mára már nem működő bánya felett találjuk magunkat (815 m). A 20. század elején indult, s közel 100 évig tartó bányászat a hegy eredeti magasságát közel 70–80 méterrel lecsökkentette, a szinte tisztán csak kalcium-karbonátból álló mészkövéből 7 millió m³-t hordtak el. A megcsonkított hegy ma már védett, s természeti értékeit tanösvény mutatja be.
Ha nem a Cserepes-kő oldalában található „barlangszállást” választjuk éjszakai menedéknek (bélyegzőhely), akkor a Bél-kőtől kemény ereszkedés után Bélapátfalván (szintén bélyegzőhely) válogathatunk a szállások közül.

 

Szarvaskő és a jura óceán esete

Az OKT útvonala Bélapátfalva után a Telekessy-üdülő (bélyegzőhely) és a Gilitka-kápolna érintésével a Rocska-völgy felett hullámzik. Szarvaskő felé közeledve autók zajára és vonatfüttyre lehetünk figyelmesek. Az erdőkből lassan kiérünk és az Akasztó 415 m magas bércén találjuk magunkat. A kéktúra bükki szakaszának egyik legszebb részéhez értünk: alattunk az Eger-patak kanyarog, szemben a középkori vár látszik, alatta pedig egy kis völgytágulatban Szarvaskő település. Ha alaposabban körülnézünk, észrevehetjük, hogy az előző napokban jól megszokott szürkés triász mészkövek helyett vörösesbarna kőzeteket taposunk. Ekkor még senki sem gondolja azt, hogy a magyar földtörténet egyik unikális helyén jár!

A Bükk változatos földtani fejlődéstörténetének egyik fontos állomása volt a jura időszak, amikor is a Bükköt hordozó kőzetlemez térségét egy táguló kis óceán medencéje érte el (kb. 200–160 millió éve). A mélyből bazaltos olvadék ömlött ki a víztömeg aljára, az ott lévő mélytengeri agyagos üledékekbe pedig gabbró intrúziók nyomultak (a gabbró a bazalt mélységi, durvakristályos „változata”). Később ezek betemetődtek, majd a szerkezeti mozgások és az erózió hatására újra a felszínre, ill. annak közelébe kerültek. A kék ösvény mentén döntően a vöröses színűre mállott bazaltokkal és a vékony lapokra széteső mélytengeri agyagpalákkal találkozhatunk.
A középkori vár maradványaival koronázott Vár-bérc alatt, nem messze a kék ösvénytől érdekes földtani szerkezetekre lehetünk figyelmesek. Bazaltból álló gömbölyded „hurkák” sokasága látható, amelynek szakmai elnevezése a pillow-láva, azaz magyarul párnaláva. Ilyen szerkezetek mai is képződnek az óceánközepi hátságok mentén, ahol a feltörő forró láva hideg és nagy nyomású vízoszloppal találkozik. A szarvaskői párnalávák ékes bizonyítékai annak, hogy egykoron a terület egy óceáni medence legmélyebb „bugyrában” helyezkedett el.

A mélybe tekintve az egri országút és hazánk egyik legszebb vonalvezetésű vasútvonala (Eger–Putnok) nagy kanyarokat leírva tekereg az Eger-patak által kialakított szurdokban, amely Magyarország legnagyobb bazaltban kialakult szurdokvölgye. Szarvaskőre (bélyegzőhely) leérve, akinek ideje és kedve engedi, érdemes körbejárni a geológiai tanösvényt is, amely a terület földtani értékeit mutatja be (pl. Denevér-táró, Forgalmi-bánya).
Szarvaskőről 20 km-es gyaloglással juthatunk el Sirokra (útközben Rozsnakpusztán bélyegezhetünk), amelynek földtudományi értékeit már a Mátra-vidék geokéktúrájánál mutatjuk be.

 

Írta és fotók: Veres Zsolt geológus (a teljes cikk a Turista Magazin 2018. évi októberi számában jelent meg)