A Csörgő-patak és az általa kivájt szurdok
A Zagyva-völgy, Mátrakeresztes, valamint Mátraszentistván irányából is könnyen megközelíthető Ágasvár (789 m) a Mátra északnyugati részének ikonikus hegycsúcsa. A földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag terület látnivalói közül írásunkban a Csörgő-patak által „kifűrészelt” Csörgő-szurdokot mutatjuk be, amely az Ágasvári Turistaház irányából a zöld és piros sáv, valamint a piros kör turistajelzéseken közelíthető meg. Eredjünk hát az Ágasvár vidékének évmilliók üzenetét hordozó kövei közé, kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mátra (vagy régebbi nevén Mátraerdő, amelyet egykoron az egész Északi-középhegységre értettek) fő tömege a földtörténeti újidő (kainozóikum) miocén korában, egy közel 7 millió évig tartó, szakaszos vulkáni működés során jött létre. Ezen belül a vulkanizmus fő időszaka az ún. bádeni korszakra tehető (kb. 16–15 millió évvel ezelőtt), amely során hatalmas mennyiségű vulkáni anyag érkezett a felszínre (ez határozza meg a Mátra mai arculatát). A változatos és hosszú vulkáni működés során döntően andezites, alárendelten dácitos és riolitos lávák ömlöttek a felszínre, a heves robbanások során pedig különféle szemcseméretű törmelékek (pl. tufák) rakódtak le. A fent nevezett vulkanizmust jelentős ércesedés is kísérte, amely termékeit évszázadokig bányászták a területen (pl. Gyöngyösoroszi és Mátraszentimre térsége). A vulkanizmus óta eltelt időben a tektonikai és az eróziós folyamatok hatására a kialudt vulkáni kúpok jelentősen átformálódtak, lepusztultak, melyeket például Ágasvár térségében tanulmányozhatunk behatóbban. A mátrai miocén vulkanizmusnál idősebb kőzetek csak a hegység peremeiről (pl. Parád és Recsk térsége), valamint mélyfúrásokból ismeretesek.
A Magas-Mátra kistájon emelkedő Ágasvár térségének földtani felépítésében az ún. Nagyhársasi Andezit Formáció (régebbi nevén: „mátrai középső andezit”) vulkanikus képződményei vesznek részt. A Mátra fő tömegét alkotó vastag (kb. 500–1000 m, de akár 2000 m is) vulkanikus összlet a középső-miocén bádeni korszakának vulkanizmusa idején jött létre. Radiometrikus kora a K–Ar mérések alapján kb. 16,3–14,5 millió év. A formáció fő tömegét piroxénandezites láva, agglomerátum és tufa váltakozása alkotja, amelyekben alárendelten savanyú (riolit, dácit) piroklasztikus rétegek települnek be. A lávakőzetek jellemzően szürke, esetleg vörös vagy zöld színűek, a piroklasztikumok színe fehér, vörös vagy zöld. Ezen kőzetproduktumok váltakozása építi fel a Mátra fő tömegét, amelyek vastagsága helyenként a több ezer métert is elérheti. A Mátra rétegvulkáni szerkezetét felépítő kőzeteket olyan helyeken tanulmányozhatjuk, ahol például kőbányák vagy vízfolyások megnyitották azokat a kíváncsi emberi szem számára. Erre a legkiválóbb hely a szóban forgó Csörgő-szurdok természetes földtani feltárások sorozataként értelmezhető völgye, pontosabban annak oldalfalai.
A Csörgő-patak Mátraszentimre nyugati határában ered, s több vízfolyást felvéve Mátrakeresztesen ömlik a Kövecses-patakba. A kb. 5 km hosszú vízfolyás nevét onnan kapta, hogy a patak által szállított hordalék egymáshoz ütődve – főleg árvizes időszakokban – csörgő hangot ad. A Csörgő-patak hosszú útja során látványos formában tárja fel a területet alkotó földtani formációkat, így a Hasznosi Andezit Formációt, a Tari Dácittufa Formációt, valamint a fent ismertetett Nagyhársasi Andezit Formáció vulkanikus összletét. A rövidke, de annál látványosabb Csörgő-szurdokban állva az utóbbi formáció képződményeit tanulmányozhatjuk. Szinte elhinni is nehéz, hogy a szurdokot az aljában folydogáló patakocska „fűrészelte ki”, az elcsépelt „kis erő–nagy idő” elve alapján. Az elmúlt évmilliókban, kiváltképp a földtörténeti pleisztocénben (jégkorszakban) a Mátra térsége több száz métert emelkedett, amely hatására a területén található vízfolyások lassan, az emelkedéssel lépést tartva befűrészelték magukat (bevágódó szakaszjelleg) a vastag vulkanikus összletbe. Természetesen a napjainkban kis hozamokat felmutató Csörgő-patak az elmúlt évmilliók klímaváltozásaival összhangban jóval nagyobb hozamokat produkált, amely jelentősebb munkavégzést tett lehetővé az általa szállított kemény hordalék segítségével. A víz romboló munkáját (korrázió) a területen áthaladó törésvonalak, összetört zónák, valamint a „gyengébb” kőzettani–kőzetfizikai tulajdonságok (pl. mállottabb egységek) is segíthették. Láthatjuk tehát, hogy ha elegendő idő áll rendelkezésre egy emelkedő területen egy vízfolyás számára, akkor komoly szurdokok, kanyonok tudnak kialakulni. A Csörgő-szurdok falaiban nem csak a miocén vulkanikus kőzeteket, valamint a víz munkáját tudjuk tanulmányozni, hanem egyéb eróziós folyamatokat is. Ezek közé tartozik például a növényi gyökerek feszítő ereje, amely a kőzetekbe behatolva jelentős kőzetrepesztő hatással bír.
A szurdok alapos áttanulmányozása után érdemes a szomjunkat is eloltani a Vándor-forrás vizéből, melynek kellemesen hideg vize a legendákat és kincseket rejtő Csörgő-lyuk irányából érkezik. A 430 m hosszú járatrendszer hazánk leghosszabb nemkarsztos barlangja, amely a területet alkotó kőzetblokkok szakaszos megcsúszásával alakult ki. Részletes kialakulásával egy későbbi cikkünkben foglalkozunk majd. Nem messze a szurdoktól található a Gyula-barlang bejárata is, amellyel egy korábbi írásunkban már szóltunk.
A Csörgő-szurdok pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
