A nadapi szintezési ősjegy és a felhagyott kőfejtő

A Velencei-hegység földtani értelemben hazánk egyik legváltozatosabb és legizgalmasabb térsége. A változatosság a karbon gránitból és az eocén andezitből álló térszínek, valamint az ezekbe nyomult különféle korú és típusú telérek mibenlétében keresendő. Írásunkban Nadap településre látogatunk el, amely többek között arról is nevezetes, hogy az itteni templomban keresztelték meg 1800-ban Vörösmarty Mihályt. Cikkünkben azonban nem ezzel, hanem egy felhagyott kőfejtő udvarában álló szintezési ősjeggyel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Nadap térségének földtani felépítésében a hazánkban a felszínen ritkán látható, gránit elnevezésű mélységi magmás (intruzív vagy plutoni) kőzet vesz részt. A Velencei-hegységben kibukkanó gránit (hivatalos nevén: Velencei Gránit Formáció) a földtörténeti paleozóikum (óidő) karbon időszakában képződött, de a magmás folyamat átnyúlt a perm időszak elejére is. A radiometrikus mérések alapján kb. 291–271 millió évvel ezelőtt lezajlott magmás esemény során a gránitos összetételű, savanyú kemizmusú (azaz magas szilíciumdioxid-tartalmú) kőzetolvadék a földkéreg kb. 3–7 km-es mélységében szilárdult meg, majd ott lassan hűlt, kristályosodott ki. A lassú kihűlés miatt egy nagy kristályméretekkel (kb. 0,5–1,5 cm) jellemezhető intruzív kőzet, a gránit alakult ki, melynek fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, a plagioklászföldpátok, a káliföldpátok és a biotit elnevezésű csillám. A gránitos olvadék a földkéreg mélyebb régióiban uralkodó magas hőmérséklet hatására alakult ki karbon korú tengeri üledékes kőzetekből, a variszkuszi (herciniai) hegységképződés folyományaként.
Az idősebb metamorf kőzetekbe (pl. Lovasi Agyagpala Formáció) nyomult óriási (kb. 200–250 km2) magmás testet (szakmai kifejezéssel batolitot) a lassan emelkedő terület idősebb kőzeteinek „fogságából” az erózió hámozta ki az elmúlt évmilliókban, a lepusztulással „szinkronban dolgozó” klímaváltozásokkal. Láthatjuk tehát azt, hogy ma azért tanulmányozhatjuk a mélységi magmás gránit különféle változatait (pl. durvaszemcsés, helyenként porfíros, középszemcsés porfíros, biotitban dúsabb) a felszínen, mert az a földkéreg mélyebb régióiból az erózió és az emelkedés hatására a felszínre került. Itt jegyeznénk meg, hogy a fent vázolt magmás folyamat természetesen nem a mai helyén következett be, hanem sok ezer kilométerre innen, ott, ahol a területet hordozó lemeztöredék éppen aktuálisan elhelyezkedett (valahol az Egyenlítő térségében).
A település déli részén, a Rákóczi utcán át közelíthető meg egy felhagyott kőfejtő, melynek falaiban a fent nevezett gránit erősen tektonizált, bontott, pirites erekkel átjárt változatai tanulmányozhatók. A kőzetben helyenként a gránit ásványos összetételével megegyező, de annál finomabb kristályméretű aplitos erek figyelhetők meg. Rózsaszínes árnyalatát a biotit ásványok hiánya okozza. Az aplit a magmás főkristályosodás befejező szakaszában töltötte ki a lehűlő gránittömegben megnyíló kőzetréseket.
A bányaudvar északi részén tekinthető meg az ún. nadapi szintezési ősjegy, amely a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasság mérésének magyarországi legfőbb viszonyítási pontja. A földméréstanban az alappontok (geodéziai jelek) a topográfiai felmérések, geodéziai mérések kiindulási pontjai, amelyek lehetnek helyi vagy országos jellegűek. A geodéziai főalappont egyike volt annak az Osztrák–Magyar Monarchiában 1888-ban kijelölt hét magassági pontnak, amelyekhez a földmérők a magasságokat szintezték. Ezek közül a nadapi esik már csak a Trianon utáni Magyarország területére. Azért történt egy gránitos területen a pont kijelölése, hisz korábban azt gondolták, hogy a földkéreg ezen ősi felszínei tektonikai értelemben „nyugodtak”, nem emelkednek vagy süllyednek. A napjainkban vasráccsal körülvett, feliratos obeliszk 173,8385 m-re van az Adriai-tenger, s 173,1638 m-re a Balti-tenger szintje felett. Természetesen a sziklaszilárdnak hitt gránitos térszíneket is érintették/érintik a tektonikus mozgások, ezért a nadapi főalappont is hitelét vesztette. Emiatt az ősjegytől délre, kb. 100 m-re kijelöltek 1949-ben egy újabb alappontot, amelyet szintén érdemes megkeresnünk ott jártunkkor. A település irányából a piros sáv jelzésen juthatunk el a szintezési ősjegyhez.
A bányafal feletti dombról szép panorámában lehet részünk a környék hegyeire és dombjaira. Egy hasonló témájú cikkünk itt érhető el.

A szintezési ősjegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt