A Kozárdi Formáció alapszelvénye egy mesterséges árokban

A Zagyva tektonikus árkától nyugatra, a Cserhát vulkanikus vidékétől délkeletre hullámzik a hegység hegylábfelszíni térsége, a Cserhátalja. A kistáj északi részén – a róla elnevezett patak mellett – fekszik a bájos kis település, Kozárd. Az Árpád-kori eredetű, száz főnél alig több lakossal bíró község a környék falusi turizmusának egyik fellegvára. A bájos parasztházakból álló Kozárd különösebb kulturális látnivalót nem, de földtudományiakat annál inkább rejteget. A néhai Pogányvári-kőfejtő és a Kozárdi Formáció alapszelvénye közül írásunkban az utóbbival foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Kozárd északi határában található a temető, amelynél egy kis földúton jobb kéz felé letérve ismertetőtáblával ellátott pihenőhelyhez érünk. Innen a műúttal párhuzamosan futó árokba sétálhatunk be, ahol egy kis tanösvényt alakítottak ki a Novohrad–Nógrád Geopark szakemberei. A mesterséges árok a terület középső-miocén (szarmata korszak) tengeri üledékes kőzeteinek hivatalos alapszelvénye, a Kozárdi Formáció sztratotípusa. Az ősmaradványokban rendkívül gazdag rétegsor kialakulásának megértéséhez kb. 13–12 millió évet kell visszaforgatnunk az idő kerekét.
A törmelékes és karbonátos képződmények a Paratethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő parthoz közel eső sávjában rakódtak le. A Paratethys az eocén végére, oligocén elejére (kb. 34–33 millió év) létrejött, a krétában bezáródott Tethys egyik „utódja” volt, melynek vize a Rhȏne-völgytől Közép-Ázsiáig (mai Aral-tó vidékei) hullámzott. A tengerszorosokkal elválasztott beltengerek sorozatában a mai Kárpát-medence térsége a Középső-Paratethys egységéhez tartozott, amely a Bécsi-medencétől az Erdélyi-medencéig terpeszkedett. A középső-miocén szarmata korszakának elejére (kb. 13–12,7 millió év) a Kárpát-medencét kitöltő óriási beltenger kapcsolata a mai Szlovénia területén található tengerszoros bezáródásával gyakorlatilag megszűnt a Földközi-tengerrel. Ennek az lett az eredménye, hogy a beltenger elszigetelődött, s minden tekintetben az önálló fejlődés útjára lépett. A lefűződés miatt a víztömeg élővilága is egyedi fejlődési utat járt be, s kialakult egy szinte teljesen endemikus (bennszülött) szarmata tengeri állattársaság. Élővilága azonban jóval szegényebb volt a szarmatát megelőző bádeni tengerénél, hisz a sótartalom erőteljes csökkenése miatt egyes fajok (pl. tengeri sünök, zátonyépítő korallok) teljesen eltűntek. A szarmata korszak végén a beltenger teljes elzáródásával születik majd meg a Pannon-tó, amellyel már több írásunkban is foglalkoztunk. Itt jegyeznénk meg, hogy a szarmata korszak nevét a Krisztus születése körüli időkben a Fekete-tengertől északra élő nomád népről kapta. A továbbiakban próbáljuk beilleszteni a Kozárd határában feltáruló üledékeket a fenti globális történetbe!
Az alapszelvénynek számító mesterséges árok kb. 300 m hosszan, és kb. 4–5 m-es vastagságban tárja fel a Kozárdi Formáció üledékes rétegeit. A feltárás kb. 12,7–11,6 millió évvel ezelőtt lerakódott mészköveket, mészmárgákat, agyagmárgákat, meszes homokköveket és mészeres agyagos aleuritokat tár fel. A rétegsor sekély, partközeli környezetben és kevésbé mozgatott vízben ülepedett le. A horzsakövek előfordulása közeli vulkánkitörésekre utal. A szabad szemmel is látható ősmaradványok közül a kagylókat (pl. Cardium-félék) és a csigákat (pl. Valvata-félék) emelhetjük ki, valamint a kétéltűek, a hüllők, valamint a rágcsálók csontjait. Utóbbiak csak alapos iszapolás után nyerhetők ki az üledékekből.
Az ismertetőtáblákkal ellátott alapszelvény mentén sétálva érdemes azon elgondolkoznunk, hogy kb. 13–12 millió évvel ezelőtt Kozárd térségében egy sekély tenger vize hullámzott, amely rendkívül gazdag élővilággal rendelkezett. Ezeket a geológiai rétegeket a későbbi szerkezeti mozgások darabolták fel, s „rendezték” hegyekbe és völgyekbe.
A Kozárdi Formáció egy másik szép feltárása Buják határában kereshető fel.

A kozárdi alapszelvény pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt