Részlet a siroki Várhegy riolittufás formakincséből
Egertől északnyugatra kb. 20 km-re, a Tarna-völgy és az Egri-Bükkalja kistájak határán, festői környezetben fekszik a legtöbb magyar által jól ismert kis település, Sirok. A falucska fölé magasodó 296 m magas Várhegyen állanak ugyanis a példaszerűen felújított középkori erősség maradványai, amelyek nagyon népszerűek a hazai turisták körében. A vár és a falaitól élvezhető kilátás mellett a hegy azonban tartogat olyan földtudományi (azaz földtani, felszínalaktani és talajtani) értékeket is, amelyek a legtöbb látogató tekintetét elkerülik. Írásunkban a Várhegy kialakulásával és a rajta található formakinccsel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Siroktól Miskolcig húzódó Bükkalja területét több száz méteres vastagságban piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetek építik fel (pl. riolittufa, dácittufa), amelyek a nagy miocén kori vulkáni működés során (kb. 21–12 millió év között) keletkeztek. A robbanásos jellegű vulkanizmus ideje alatt óriási térfogatú anyag került a felszínre, amely a légkörből hullott vissza vagy a vulkáni felépítmények oldalain hömpölygött le ártufaként, s vált később kőzetté. Ezek a különféle mértékben összesült és az eróziós folyamatoknak eltérő módon ellenálló vulkáni tufák vesznek részt Sirok környékének földtani felépítésében is. A korábbi kutatásokkal ellentétben a területet nem a „középső riolittufa” (Tari Dácittufa Formáció) és a „felső riolittufa” (Harsányi Riolittufa Formáció) képződményei építik fel, hanem a középső-miocén (bádeni–szarmata korszak, kb. 13–12 millió év) Felnémeti Riolittufa Formáció vulkáni törmelékes kőzetei (pl. tufitok, hullott és összesült, kovásodott és zeolitosodott riolittufák). Ebbe a formációba vonták össze ugyanis a területet térképező geológusok a Bükk nyugati előterének és a Mátra–Bükk közötti dombvidéknek a bádeni–szarmata savanyú piroklasztikus kőzeteit. Itt jegyeznénk meg azonban, hogy a Sirok környezetében is előforduló magas szilíciumdioxid-tartalmú, azaz savanyú piroklasztikus kőzetek kialakulását és korát illetően a mai napig megoszlik a szakemberek véleménye. Egy másik modell szerint a Várhegy kőzetanyaga az általunk vázoltnál idősebb, a kb. 16–15 millió éves Gyöngyössolymosi Riolit Formáció (Mátra) kitöréseihez kötődik.
A környezeténél jóval keményebb és ellenállóbb, erősebben összesült, nagyméretű horzsaköveket tartalmazó riolittufa (ignimbrit) alkotja a szóban forgó Várhegy kőzetanyagát is, amelyet az elmúlt évmilliókban „faragtak ki” a külső erők a környező „puhább”, kevésbé összesült kőzetek „fogságából”. Úgy is mondhatnánk, hogy nem a Várhegy emelkedett ki a környezetéből, hanem a körülötte lévő táj alacsonyodott le a lepusztulási folyamatok miatt. A frappáns módon csak külső erőknek nevezett tényezők közül a csapadékot és annak lejtőn lefelé mozgó „változatait” kell külön kiemelnünk. A kis erekben, vonal mentén (lineárisan) lefelé mozgó csapadékvizek alakították ki a Várhegy dél–délnyugati oldalában magasodó, a kaptárkövekhez hasonlító kis kúpokat is. Így jöttek létre a Várhegytől északkeletre található sziklaképződmények (pl. Barát és Apáca, Törökasztal) is, amelyekkel korábbi írásainkban már foglalkoztunk. Érdekes és látványos a Várhegy közepén húzódó, a riolittufa felszínébe bemélyülő vízszintes sáv is, amelyet sokáig a tengervíz koptató hatásával magyaráztak. Valójában ez egy jobban málló, agyagosabb réteg kipusztulásával jött létre, amely a vulkáni robbanásos kitöréstermékekbe települ be (a felette található, jobban cementált réteg „kalapként” magasodik a beöblösödés fölé). Érdemes megfigyelni a riolittufa felszínén mutatkozó mállási kérget is, amely a csapadékvíz és az élővilág hatására jött/jön létre, a kémiai mállási folyamatok jóvoltából. A Várhegyen sétálva azt is kiválóan megfigyelhetjük, hogy az eróziós folyamatok miatt a meredek lejtőkön talajtakaró nem található, csak foltokban (sporadikusan), ott is csak köves, sziklás váztalajok formájában.
A vár romjai között sétálva a miocén riolittufákat nem csak a vár falaiban beépítve, hanem a különféle alagutak, kazamaták falaiban is kiválóan tanulmányozhatjuk, mint mesterséges geológiai feltárások némának hitt, de annál beszédesebb tanúi. Végül essen néhány szó a középkori erősség történetéről is: „Erődítmény már a honfoglalás utáni időkben is állt a Várhegyen, bár meglehetősen kezdetleges formában. Ekkor az Aba nemzetség Bohr–Bodon ága birtokolta. A várat a tatárjárás után építtette a Bodon család. Károly Róbert királyi várrá nyilváníttatta, várnaggyá pedig Kompolthy Imrét nevezte ki. 1331-ben egy cseh vitéznek adományozza a tisztséget. 1337-ben ismét királyi birtok, Zsigmond király kijavíttatta a várat és elzálogosította Domoszlai Miklós alispánnak. 1388-ban a Tari család váltotta ki a várat a zálogból és megkapta királyi adományként.
1388-ban ugyancsak a Tari család nevéhez fűződik Sirok település megalapítása is, ami hamarosan szinte városi jelentőséggel bírt. 1465-ben a család utolsó sarja Országh Mihály nádornak és sógorainak, Kompolthy Miklósnak és Vencelnek adományozta a várat. A Pásztói család pert indított ellenük, ugyanis a többi birtoknak ők voltak a zálogtulajdonosai, de a pert elvesztették. Mátyás király adománylevelet bocsájtott ki, melyben 1475-től az Országh családot nevezte meg a vár jogos tulajdonosaként. Közel száz éven keresztül birtokolták is a várat. Országh Kristóf idejében vált katonai szempontból igazán jelentőssé a vár, ugyanis a törökök akkor foglalták el Budát.
A várat ugyan még nem került török kézre, de 1550-ben a település már adózott nekik. Az 1555-ös gönci határozat értelmében Országh Kristóf megerősítette a várat, mely az északi végvárrendszer része lett. Erős és bevehetetlen vár hírében állt, így a törökök nem is próbálták megszerezni. Kristóf halála után az Országh család kihalt, az utódok pedig nem fordítottak figyelmet a vár karbantartására. Az 1596-os mezőkeresztesi csatavesztés utána a török sereg Sirok felé vonult, melynek hírére a magyar védők elhagyták a várat. A törökök harc nélkül vonulhattak be a várba. Az erődítés 1686-ig volt török kézen. A vár visszavételéről, a harcokról nincsenek adatok. Ami biztos, hogy 1686-ban királyi tulajdonba került. 1693-tól több család is birtokolta a várat, a Rákóczi-szabadságharc idején Rákóczi oldalán töltött be védelmi szerepet. A szabadságharcot követően elvesztette stratégiai jelentőségét, így 1713-ban több várral együtt felrobbantották.” (forrás: nöf.hu)
A Várhegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
