A Kerek-kő és a kilátása
A Tokaji-hegység szívében, erdőkkel fedett kialudt vulkánok ölelésében fekszik az egykoron szlovákok lakta Háromhuta, amely Óhuta, Középhuta és Újhuta egyesülésével jött létre. A településről a szélrózsa minden irányában tehetők egész napos gyalogtúrák, amelyek közül a legkedveltebbek a Magas-Zemplén vad sziklaszirtjei felé irányulnak. Ez nem véletlen, hisz a merész leszakadások tetejéről csodálatos panorámákban lehet részünk. Az Országos Kéktúra mentén sorakozó bércek közül a Sólyom-bérc és a Nagy–Péter-mennykő emelendő ki, amelyekkel már korábbi cikkeinkben is foglalkoztunk. Jelen írásunkban egy másik sziklakolosszus kerül terítékre, amely egy kakukktojás a maga nemében. Kalandra fel, irány a kövek világa és a Kerek-kő!
A Zempléni-hegység (vagy a történelmi tájbeosztásunk szerint Eperjes–Tokaji-hegyvidék) a Kárpátok belső vulkáni koszorújának legkeletibb tagja. A vulkáni működés kb. 15 millió évvel ezelőtt kezdődött, s időben–térben elhúzódva, kb. 9 millió évvel ezelőtt ért véget. A hosszú idő alatt rendkívül sokféle típusú vulkáni anyag (különféle lávakőzetek, robbanásos vulkáni termékek) került a felszínre vagy annak közelébe. Ezek közül nagy területeken nyomozható a geokémiai értelemben savanyú, azaz magas szilíciumdioxid-tartalmú (>65%) riolit, amelynek változatos megjelenési formái ismertek a hegységből. A viszkózus riolitos lávaárakból fluidális (folyásos szövetű), szürke erezésű riolit jött létre, míg a magasabb gőz–gáz tartalmú olvadékból hólyagüreges, ún. litofízás változatok alakultak ki. Ezeket a riolitban kialakuló üregeket a későbbiekben opálkiválások töltötték ki (pl. az Ördög-völgy tejopáljai). Ha a fluidális riolit szövetében sugaras kristálytűkből álló szferokristály-halmazok váltak ki, szferolitos riolitokról beszélhetünk. A nagy viszkozitású, savanyú riolitos lávák kapcsán meg kell említenünk a perlitet, az obszidiánt és a szurokkövet is, amelyek különféle víztartalmú vulkániüveg-változatok. Az imént felsorolt riolitos lávakőzetek litosztratigráfiai (kőzetrétegtani) értelemben az alsó szarmata korú Szerencsi Riolittufa Formáció Kishutai Riolit Tagozatához tartoznak. A savanyú kőzetolvadék a vulkáni felépítmények alatti magmatározók kiürülése és beszakadása után, a törésvonalak mentén préselődött a felszínre, lávadómokat és lávaárakat hozva létre. Ez kb. 13–12 millió éve, a középső-miocén szarmata korszakában történt. Ehhez a riolitos északi zempléni területhez (Telkibánya–Pálháza tengely) tartozik a Kerek-kő felépítménye is, amely az andezites környezetében üdítő kivételnek számít.
A szürkés és lilás színű, töredezett, breccsásodott riolitokból álló Kerek-kő nem csak észak felé mesés panorámát adó kilátásával, hanem a kőzet repedéseiben kivált opálokkal és kalcedonokkal is megörvendezteti megmászóit. Az itteni riolit jellemző kőzetalkotó ásványai a káliföldpát (ortoklász), a plagioklászföldpát, a kvarc és a biotit. De vajon hogyan jöhetett létre ez a hatalmas, a környezetéből kimagasodó sziklatorony? Milyen külső erő volt az, amely „kifaragta” a tájból a Hangyás-bérc északi nyúlványán elhelyezkedő Kerek-követ? A válasz: a fagyaprózódás!
A földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hidegebb szakaszaiban középhegységeink magasabb, 500–550 m feletti régióiban jelentős felszínalakító tényező volt a fagyaprózódás, az ún. periglaciális („jégkörnyéki”) éghajlaton (ma ilyen klíma a sarkkörök közelében van). A törésekkel átjárt riolitba beszivárgó csapadékvizek megfagyva 9%-os térfogatnövekedést idéztek elő, amely sokszori ismétlődésének az lett az eredménye, hogy a kőzetek „megadták” magukat, s kisebb darabokra aprózódtak szét. A fagy kőzetbontó tevékenységét segítette a kemény, hasadékokkal átjárt kőzetszerkezet, a tagolt domborzat, valamint az, hogy ezek a kőzettípusok a hegység fagyaprózódásnak legjobban kitett, legmagasabb részein helyezkedtek el. A fent említett domborzatformálást találó módon krioplanációnak („fagy általi elegyengetés”) nevezzük. A fagy kőzetbontó hatására, hosszú idő alatt fejlődött ki az a térbelileg összefüggő krioplanációs formakincs együttes, amely a Magas-Zemplén kilátóhelyein, így például a Kerek-kőn, a Sólyom-bércen, a Nagy–Péter-mennykőn, valamint a Pengő-kőn is kiválóan tanulmányozható. Ezek közül a szóban forgó Kerek-kő kakukktojásnak számít, hisz kőzetanyaga a riolit, de őt is a fagy preparálta ki a Hangyás-bérc északi nyúlványából, látványos krioplanációs tornyot alakítva ki, mesés panorámával.
A Kerek-kő „testvére” az innen nem messze, az Országos Kéktúra mentén elhelyezkedő Pengő-kő, amely azonban kilátást már nem ad. A Kerek-kő az OKT útvonaláról a kék háromszög jelzésen érhető el, kb. 700 méteres kitérővel.
A Kerek-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
