Konglomerátum a Bucsecsben (Déli-Kárpátok)

Az üledékes kőzetek egyik nagy csoportját a törmelékes üledékes kőzetek, idegen kifejezéssel a klasztitok alkotják. Ezek a fizikai mállás (aprózódás) eredményeként keletkezett szemcsék helyben maradt vagy a szállítást követően felhalmozódott tömegei, amelyek minden szemcséje és alapanyaga (mátrixa) is magmás, üledékes vagy metamorf eredetű ásvány- vagy kőzettöredék. Három nagy csoportját különböztetjük meg a klasztitoknak: a durvatörmelékeseket, a homokköveket és a finomtörmelékeseket. Írásunkban a durvatörmelékesek (pszefitek vagy ruditok) családjába tartozó „kavicskővel”, azaz konglomerátummal ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Magyarországi vagy Kárpát-medencei túráink során gyakran találkozhatunk olyan kőzetkibukkanásokkal, amelyek döntően 2 mm-nél nagyobb, lekerekített szemcsékből, azaz kavicsok tömegéből állnak (ha a szemcsék szögletesek, breccsáról beszélünk). Ezeket a különféle módon cementált kőzeteket kőzettani értelemben konglomerátumnak, magyar kifejezéssel „kavicskőnek” nevezzük. A szó jelentése az „összecsoportosulni”, azaz a „conglomeratio” latin szóból származik. A különféle méretű, alakú és anyagú kavicsokból álló konglomerátum vizsgálatával az egykori szedimentációs-, azaz üledékképződési környezet számos paraméterére következtethetünk.
A konglomerátumot alkotó kavicsok anyaga rendkívül változatos lehet, amelyek az egykori lepusztulási terület geológiai felépítését tükrözik. Erre jó példa a korábbi cikkünkben már bemutatott Nekézsenyi Konglomerátum Formáció kavicsanyaga, amelyet döntően a Rudabányai-hegység mezozós (középidei) karbonátos kőzetanyaga alkot, tehát a kréta időszaki üledékképződés során a lepusztulási terület abban az irányban keresendő. Ha egy konglomerátumos rétegsorban a törmelékszemcsék anyaga 90% felett egyfajta ásvány- vagy kőzettöredékből áll monomikt (egyanyagú), ha 50–90%-ban, akkor oligomikt (kissé kevert anyagú), s ha 50% alatti, akkor polimikt (kevert anyagú) konglomerátumról beszélhetünk. A kavicsok osztályozottságából (méreti tulajdonságából), koptatottságából, szfericitásából, azaz a szemcsék alakjából (gömb vagy valamely tengely mentén megnyúlt) az egykori szállító közeg típusára és energiaviszonyaira következtethetünk. A kavicsok üledékben való elrendeződéséből és különféle szedimentológiai (üledékföldtani) jegyeiből pedig az egykori szállítási irányokról is kaphatunk információkat.
Természetesen a konglomerátumot alkotó kavicsokat valamilyen szilárd ásványfázisnak cementálnia kell, hisz akkor nem jöhetne létre kemény, kalapálható kőzet. Ez a cementfázis lehet például karbonátos, kovás, vasas, agyagos, gipszes vagy akár foszforitos is. A cementáció foka szerint beszélhetünk kötetlen, laza és kötött konglomerátumokról. Ha a kőzetalkotó szemcsék érintkeznek egymással, a finomszemcsés alapanyag (mátrix) 15% alatti, kavicsvázú vagy idegen kifejezéssel ortokonglomerátumról beszélhetünk. Ezek általában nagy energiájú környezetekben (pl. hullámveréses tengerpart vagy folyómeder) jönnek létre, s többnyire jól osztályozottak és rétegzettek. Ha a mátrix részaránya 15% feletti, akkor a kavicsszemcsék nem érintkeznek egymással, mátrixvázú, azaz parakonglomerátumról beszélhetünk. Ez utóbbi víz alatti tömegmozgások vagy jég által szállított üledéktestekben alakul ki, s általában rosszul osztályozott, rétegzetlen. A konglomerátumokat a származási helyük alapján is csoportosíthatjuk. Ha a kavicsszemcsék az üledékgyűjtőn belülről származnak, az ugyanazon lerakódási folyamathoz tartozó, már korábban lerakódott és megszilárdult üledék medencén belüli áthalmozódása során, intraformációs konglomerátumról, ha a kavicsszemcsék az üledékgyűjtőn kívüli területről származnak, extraformációs (exotikus) konglomerátumokról beszélhetünk. Színük az oxidációs foktól függően változó lehet (pl. vöröses, szürkés, zöldes).
Láthatjuk tehát, hogy a konglomerátum egy olyan törmelékes üledékes kőzet, amelynek szemcséi aprózódással jöttek létre, majd hosszabb-rövidebb ideig szállítódtak, lekerekítődtek, s lerakódtak valamely szárazföldi vagy tengeri üledékgyűjtőben. Alapos földtani vizsgálatukból a szakemberek az egykori üledékképződési környezet viszonyaira tudnak következtetni. Hazánkban például a Balaton-felvidék, a Balatonfő, a Mecsek, valamint az Upponyi-hegység területén találkozhatunk konglomerátumokkal. A Kárpátok vidékén a Csalhóban, a Bucsecsben és a Csukásban hegységalkotó mennyiségben képződtek a cikkben bemutatott durvatörmelékes üledékes kőzetek.
A különféle konglomerátumos kőzetek tartalmazhatnak érceket, fluidumokat (pl. kőolaj, termálvíz), de építőipari nyersanyag gyanánt is bányászhatják őket.
A cikkhez csatolt fotó a kréta konglomerátumból álló Bucsecs hegységben készült, a Déli-Kárpátokban.

A fotón is látható kőzetrészlet pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt